Kicsit messzebbről kezdeném a cím magyarázatát. Versenyek előtt, alatt és után igazán jó és igazán szakmai beszélgetések születnek a versenytársakkal, barátokkal. Azt hiszem ezek alapja a kölcsönös tisztelet a versenytársak iránt és természetesen a humor :) Fő téma mi más lehetne: a horgászat! Technikák, taktikák, pletykák, élménybeszámolók izgalmas, dicsőséges vagy csúnyán elbukott versenyekről.
A Dynamite Team tagjaként, Dáviddal közösen azt találtuk ki, hogy pont ezeket a velünk megesett, másokkal megosztott történeteket írjuk meg. Olyanokat, amilyeneket mi is szívesen elolvasnánk, meghallgatnánk. Mindenképp szeretnénk az élménybeszámolók sivárságát elkerülni! Viszonylag szűk, és szerintünk egyre szűkebb réteget érdekel a – kimentem – szép a víz – biztató jelek – kapással jelentkezett – tökéletes akadás - megcsodáltam – négykilóharminc - éltető elemébe – fantasztikus nap volt – jellegű írások :) Ünnepélyesen megígérjük, hogy ha egy írásunkban nem lesz valamilyen trükk, ötlet, taktika leírva, akkor azt az írást „select all, delete” általi halálra ítéljük, és nem tárjuk elétek!
Kezdő írásomban mindjárt nem is egy, hanem két versenyt is szeretnék érinteni. Mindkettő a Préri tavon volt egy hét különbséggel. Lényegében hasonló körülmények várták a két versenyen a horgászokat.
A korábbi, a IV. Haldorádó Feeder Kupa - páros csapatverseny. Itt, főleg az első nap, még a folyamatos változtatásokról szólt. Sok esetben 2-3 halanként kellett valamin módosítani. A kifogott 76 kg hal és az elért szektor 1 egész napos folyamatos koncentrációt igényelt. A második nap már jóval egyenletesebben és jóval halasabban telt. Eredménye 119 kg hal szektor 1, összetett egyéni első hely, valamint egy letisztult taktika. Ezt szeretném most bemutatni.
Így a következő versenyre sokat nem kellet agyalnom, hogy mit és hogyan fogok alkalmazni. A Star Leicht kupa családi kategóriájában indultam, amelynek első helye egyenes bejutást biztosít az Energoteam Kupa döntőjébe. Az egyéni szereplés jogát már tavaly kivívtam, de a családi kategória még váratott magára.
A tavaly ősz óta állandónak tekinthető, kétfajta etetőanyaggal készültem. Az egyik, 11 összetevős zöld, míg a másik, 12 összetevős piros keverék. Mivel sikerült az ellentétesen működő attraktorokat egész jól szétválasztani, ezért a két keverék egymás ellentettjének tekinthető. Az esetek harmadában az egyik, harmadában a másik működik, a fennmaradó részben pedig mindkettő. Most is ezekkel készültem.
Alapozó etetést a hagyományos értelemben, azaz etetőanyaggal nem végeztem. A marker úszót a korábban kimért 42 m-es távra dobtam be és csupán szúnyogos földet csúzliztam köré. Ez volt az a központi rész, ami köré szerettem volna horgászni.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a családi kategória 2 bot használatát teszi lehetővé, így adta magát, hogy az etetés két oldalát horgásszam meg. A két method kosár általában 2-3 méter távolságban volt egymástól. Abban sincs nagy mutatvány, hogy az egyik botra a zöld, míg a másikra a piros kaja került. A halakra bíztam a döntést, hogy melyik jön be nekik jobban.
Az első óra már nagyon halasan telt, jöttek mindkét keverékre. A különbség viszont egyértelmű volt. A zöld keverék adta darabra a több halat, de a piros keverékre nagyobb átlagsúlyú egyedet jöttek. Választanom kellett! Kevesebb, de nagyobb hal, vagy kisebb, de több? A döntés látszólag volt csak nehéz, mert ha beleszámítjuk azt is, hogy a nagyobb halak fárasztása elhúzódik, az etetést jobban széttúrják és irányítani is nehezebb Őket, egyértelműnek tűnt, hogy a kisebb átlagsúlyú egyedek a jobb választás. Azokkal jobban fogok haladni. Ne felejtsük el, hogy 2 bottal horgásztam és a nagyobb hal könnyebben összeszedi a másik szereléket, illetve, ha a fárasztások elnyúlnak, akkor egyszerre lehet hal mindkét boton.
Szóval áttértem mindkét boton a zöld keverékre, és ütemesen húztam a 1-5 kg közti pontyokat. Próbáltam figyelgetni a többiek fogását, de ez a sok fárasztás és újracsalizás közben nem volt egyszerű. Valahová előre helyeztem magam a versenyben. Az első 2-3 órában közzel folyamatosan jöttek a halak, majd lassult az ütem és végül teljesen leállt. Rápróbáltam a piros keverékre, de az eredmény ugyan az volt.
Ismét döntenem kellett! Vagy elkezdem variálni a csalikat, etetőanyagokat, horgokat, távolságokat, vagy elfogadom, hogy valószínűleg nincs előttem hal, azért nem fogok. A Prériről jó azt tudni, hogy a halak csoportosan vándorolnak a tóban. Átlagosan 2 óránként járnak ugyan azon a területen. Ha jó az etetőanyagunk, csalink, akkor meg tudjuk Őket állítani, és garantált a jó eredmény. Ha viszont nem a kedvük szerinti kaját találják ott abban az időszakban, akkor észre sem vesszük, hogy elvonult előttünk a raj.
Egy dologban voltam biztos, hogy maximálisan bízom az etetőanyagomban. Ha ott a hal, akkor meg fogja enni! Nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy amikor visszajönnek a halak, akkor éppen egy rossz kombinációt találnak az etetésen.
Az elméletem beigazolódott! Hullámokban, de ismét jöttek a halak.
A végeredmény is engem igazolt. 65 kg-os fogásommal majdnem 20 kg-mal fogtam többet, mint a második helyezett. Ez nem olyan rossz eredmény 5 óra alatt, főleg, ha hozzávesszük, hogy számomra elég szokatlan a két botos versenyzés. Két nagy gubancom volt, amelynek kibogozása 15-15 percig használhatatlanná tette mindkét botomat.
Remélem sikerült egy kis bepillantást nyújtanom a verseny közbeni gondolatokba, döntésekbe, és sikerült felkeltenem az érdeklődést a cikksorozat iránt!
Görbüljön!
Páll Eörs
