Hogy mi? Természetesen a horgászszezon! Bár, ha jobban belegondolok, szinte véget sem ért. December elején még volt horgászható víz, sőt még verseny is! A január pedig rögtön enyhe idővel és kiolvadt tavakkal indított. Február is hasonlóan kezdődött, így az első szombat reggel már a Préri tavon ért minket. A bőrig ázás mellett jó néhány ponty fárasztásával lettünk gazdagabbak. Az élmények hatására a következő szombatot is bevállaltam a gyanús előjelek ellenére:
Egy hét pont elég, hogy a negatív élményeket feledje az ember. A meleg szobában ülve már nem is tűnik olyan vészesnek a 0 fok körüli időjárás és a 4 darab elgémberedett átfagyott végtag. Természetesen, ha filozófiát kell vinni abba, hogy miért megyünk ki horgászni, azt is megoldjuk :) Március 9-én verseny lesz a tavon, valamint Eörs is ki akarta próbálni az új Fox Mátrix botjait. Ezek után nem meglepő, hogy a következő szombatot is horgászással akartuk eltölteni. Annyi óvatosságot vittünk a tervbe, hogy előző délután és másnap hajnalban is felhívtuk a Préri tavat, hogy jégügyileg mi a helyzet.
Volt víz rendesen a tóban, és szerencsére folyékony halmazállapotú.
Minimál pecát terveztünk. 2 bot és fél kiló etetőanyag fejenként. Nyáron sem alapozunk szinte semmit, télen pedig még annyit sem. A kis 30g-os kosarak pedig nem „fogyasztanak” sokat. Az etető megkeverésével sem töltöttünk sok időt, csak elővettük a mélyhűtőből a decemberi versenyről maradt hidegvizes kajánkat. Kellemes idő ígérkezett, enyhe szél és a vékony felhőzeten átszüremlő napsütés biztató előjel volt, egész addig, amíg a tó vizében meg nem mostam a kezemet. Az, hogy dermesztően hideg, az enyhe kifejezés. Innentől kezdve a halfogással kapcsolatban erős kétségeim támadtak.
Még javában a kézfejem ízületeivel voltam elfoglalva, amikor az első hal minden előjel nélkül eltekerte a botomat. Ezt olyan harciasan tette, hogy egészen a zsinórkiakasztásig jutott. Óvatosan ráemeltem, majd lassan visszanyertem néhány tekerésnyi damilt. A kellő tartalék birtokában már rutinos mozdulatokkal tereltem szákba a 1,5 kilós pontyocskát.
Természetesen Eörs barátom sem akart lemaradni, bár adott 3 pontynyi előnyt, de innentől kezdve Ö is nagyon elkapta a fonalat.
1,5-2 kilós volt a jellemző méret, úgy néz ki, hogy ennyire hidegben az igazi nagy öregek még nem kezdtek el mozogni, táplálkozni. Természetesen ezt nem panaszként mondom, hiszen a mennyiség bőven kárpótolt minket! Nem volt ritka, hogy egyszerre mindketten fárasztottunk.
Az első komoly jelentkező Eörs új botját tesztelte brutális kirohanásokat produkálva. Azt, hogy a jéghideg vízben a halak belassulnak, egyik halnál sem érzékeltük, de itt aztán végképp nem.
A Fox Matrix bottal kapcsolatban a nap folyamán gyakran emlegettünk bizonyos szavakat. Mivel a horgászbeszámoló és a horgászportál keretei nem teszik lehetővé ezek szó szerinti idézését, de megjátszani sem szeretnénk magunkat, ezért csak utalnék rá. :) Szóval a „k” betűs és a „b” betűs szavakat a jó szóval kombinálva gyakran használtuk a bottal összefüggésben.
Néha apróbb szünetekkel, de gyakorlatilag egész nap ment a hal. Az igazat megvallva Eörs annyira belejött, hogy előbb behozott, majd szép lassan lekörözött a halak darabszámát tekintve. Ráadásul neki már volt nagy hala is! Az én nagy halamra ½ 1-ig kellett várni, de összejött:
Bár az előre eltervezett időpontot rég meghaladtuk, de egyikünknek sem volt kedve azt mondani, hogy pakoljunk. Ritka kincs a szép napsütéses téli nap, főként ilyen mennyiségű hallal párosítva.
A csaliról még nem ejtettem szót. Ezt a témakört nem szoktuk túlvariálni. Az etetőanyaggal harmonizáló 2 darab saját készítésű puhapelletet használtunk. Néha pedig 1 szem csontival „bolondítottuk” meg. Természetesen a felcsalizott horog mindkét esetben el volt rejtve az etetőanyagban.
Végül csak eljött az elkerülhetetlen. Bár számoltuk a halakat, de a végén minket is meglepett a két haltartóban lévő halak mennyisége. A 6 órás horgászat alatt 46 darab halat fogtunk. Az összsúlyt pedig 100kg körülire becsültük. Azt hiszem az alábbi kép beszédesebb minden számnál:
Hasonlóan szép és izgalmas téli pecákat kívánok mindenkinek!
Görbüljön!
Kurucz Dávid
Páll Eörs
Fotó: Csiba Dávid