Mesterhármas

Örömmel értesültünk róla, hogy a mindenamifeeder portál és Szekeres Tibor ismét komoly megmérettetés szervezett, amelynek helyszíne a Rab-horgásztó. Nem szerettük volna elmulasztani a lehetőséget, hogy a mély bányatavak terén szerzett eddigi tudásunkat tovább csiszoljuk. Előzetesen nem szerepelt a terveink között, hogy megírjuk az élményeket, de végül olyan kerek lett a történet, hogy megosztásra érdemesnek találtuk.

Kezdjünk is bele!

Sorsolásnál Eörs a hosszú gát 17-es helyét húzta, ami valahol a közepén található, benne a sűrűjében, nekem pedig a félsziget 56-os helye jutott, ami a szektor széle volt.

8:00 Etetés!

80 m-re 3 közepes gombócot küldtem be, míg 50-re 6 tisztességesebbet. Egyértelműen a 80 m-est szántam a pontyoknak, míg az 50 m-es volt a fő etetés a kárászoknak, meg az esetleg a beugró pontyoknak.

8:10 Verseny!

Mivel a belső etetést bolygattam régebben, ezért itt kezdtem. Első dobásra egy kárászt sikerült kivarázsolnom, ami nem jó jel, mert nem nekik találtam ki ezt a távolságot. Eörs is hasonló taktikán volt, de Neki egy kisdisznó jelentkezett a kezdés után 5 perccel, ami az első határozottabb húzásra kiköpte a horgot.



Szektoron belül figyeltem a versenytársakat, akik közül néhányan közeli távról húztak ki 1-1 pontyot. Nem volt mese váltanom kellett! Rápróbáltam az 50 m-re, ahol gyakorlatilag még be sem állt a zsinór, már lendült is a spicc a víz felé. Ráemeltem, ponty …volt… két határozott tempó után megvált a horgomtól. Kitekerés-újracsali-csobb. Hasonló koreográfia, hasonló végeredmény :( Ekkor már nagyon ideges voltam, két pontyom is elment rögtön az elején, nem jó előjel. A kitekert szerelékről vizsgálat nélkül repült a horog a szemétbe. Amiről 2 ponty elmegy egymás után, az nálam nem kap 3. esélyt!

A 3. ponty szerencsére meglett. Nem nagy, de már a haltartóban van. Azt természetesen láttam, hogy a szomszédok 1-1 halai közelébe sem érek, de gyerek még az idő, van hátra 7,5 óra.

Már verseny előtt sejtettem, hogy nem szabad csak a pontyokra alapozni, így számomra öröm volt, hogy odaálltak az etetésemre a kárászok. Ütemre tudtam őket fogni. Amíg a parton lévő szerelékemet felcsaliztam, a bent lévő beállt, kitúrták a horgot az etetőanyagból és már csavarták is le a bot végét.



Azért volt ennek kiemelt jelentősége, mert szektoron belül, ahogy beindult a pontyfogás, úgy le is állt. Tanácstalanul néztek egymásra a versenytársak, míg nekem folyamatosan volt mit tennem. 40-80 dekás kárászok között befigyelt néhány ponty is. Délelőtt a szokásos telefonos egyeztetésekre sem kerülhetett sor Eörssel a folyamatos kapások miatt. Ez a lendület kitartott egészen ¼ 12-ig, amikor is egy újabb kapásnál megállt kezemben a bot, nagy nehézségek árán tudtam csak nyerni néhány tekerésnyi damilt, aminek többszörösét kérte vissza a hal lendületes kirohanásaival. Már a fárasztás közben tudtam, hogy 10+ -os hallal hozott össze a sors. Ilyenkor ez mindig vegyes érzelmekkel tölt el, ha sikerült megfogni a halat, akkor az természetesen szenzációs, de ha mondjuk szákolás előtt kipattan a horog - ami gyakori itt a Rab-tavon - akkor volt egy elvesztegetett ½ óránk, ami közben akármi is történhetett az etetésünkkel.

De most szó sem volt ilyenről! ¾ 12 kor sapkaként húztam a hatalmas nyurga fejére merítőhálót!



A mérlegelők telefonszámát természetesen nem írtam fel sem én, sem a szektortársak, viszont a szomszédom Horváth Csaba szólt, hogy pont a rendező Szekeres Tibor felett vannak a túlparton, hívjam fel Őt.

Így is tettem! Tibor közölte, hogy természetesen szól, de egyébként éppen nagy halat fáraszt!
Upsz! Ez úton is bocs a zavarásért! :)



A mérlegelők érkezéséig pontyzsákba került az öreg harcos, én pedig rendeztem soraimat. Ismét bedobtam, de egyértelműen eltűntek az érdeklődők az etetésemről. Volt időm beszélni Eörssel, akinek lassan gyűltek a halak. Az általa választott taktika egyértelműen a pontyokat célozta meg. A távoli 80 m-es etetés adta a halait. Jól elkülöníthető hullámokban jöttek a pontyok. Egy hullámból maximum 3 darabot tudott kifogni, de a hullámok közt 1-1,5 óra is eltelt. Teljesítményét a Tőle nem messze horgászó Sisa Józsiéhoz mérte, aki folyamatosan előtte haladt, és Eörs maximum csak egyenlíteni, de beelőzni nem tudta Őt. Mivel a sorsolásnál nem figyeltünk, ezért nem tudtuk, hogy azonos-e a szektoruk.

A nagy nyurga mérlegelésének eredménye: 10,10 kg! Jól éreztem, hogy 10+, bár épp hogy csak. Ezzel enyém az eddigi legnagyobb hal! Csupán 30 dekával előztem meg Szekeres Tibor 9,80-asát.

Fél időnél jártunk még csak, de már éreztem némi fáradságot. Fejben össze kellett magamat szednem, nem kényelmesedhettem bele a szektorvezetésébe, mert gyorsan elszállhat. Újult erővel fogtam neki a versenynek. Ismét felépítettem az etetésemet. A délelőtti ritmus már nem állt vissza, de beköszöntött néhány kisebb ponty is. Megnőtt a kárászok egyedsúlya, nem volt ritka a kiló körüli példány, amivel azért már lehetett haladni! :)

E közben Eörs sikeresen váltott rövidtávra. Egy 6,60-as és néhány kisebb lett a jutalma. Ezzel ismét kezdett jól állni.

Nálam is hasonlóan hullámokban jöttek a pontyok. A jobb széléről indulva jött végig a kapáshullám. Egyedül a jobb szélső melletti szektortárs tudta elég jól beállítani maga elé őket. Sajnos nem láttam rá a növényzet miatt, hogy mekkora halakat fog, ezért egyre nőtt az aggodalmam.





Eljött az utolsó óra. Eörs hívott, hogy megjelentek a távoli etetésén a pontyok! Mivel nagyjából szemben ültünk egymással, ezért én is átváltottam 80 m-re. Egy kiló körüli kárász és egy tenyeres dévér lett a jutalmam, majd semmi. Már éppen készítettem volna vissza a kisebbik botomat, amikor egy 4-es körüli nyurga megnézte, hogy hol van a 80 m-es kiakasztás az orsómon! :) Ezt egy 3-as követte és néhány kárász, majd duda.

Jöjjön, aminek jönnie kell! A mérlegelés!



Összepakoltam, átmentem megnézni Eörs mérését. Sisa mester 29.210 g-ot fogott Eörs pedig 32.910-et, ráadásul nem is voltak egy szektorban. :) Felesleges volt az egész napos hajtás, szektoron belül a második helyezett 7.490 g-ig jutott. Ezzel csapat szinten volt egy szektor 1. A hosszú oldalt Szekeres Tibi nyerte 43.370 g-mal.



Irány a túlpart, nézzük az én haltartómat! A szektor széle melletti horgász, Bakó Károly 29.870 g-ot fogott, ennél kellett jobbat produkálnom. Volt ugye egy 10-es pontyom, kell még 20 kiló. Nehéz ilyenkor megítélni a délelőtt fogott sok kárászt, és a 7-8 pontyot, de a haltartó kiemelésénél minden eldőlt. Ketten is erőlködve vettük ki a hálót.





Már az első adag hallal vittem a szektort, és meglett az újabb 1 pont is. A második mérés pedig egy hatalmas meglepetést hozott:





A szervező, Szekeres Tibi gyors fejszámolás után közölte, hogy egyéniben én nyertem a versenyt! 46.330 g!

Hülye félvigyorral az arcomon hagytak ott a mérlegelők.

Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy az egyéni 1 mellett miénk a csapat 1 és a 10,10-es pontyom lett a legnagyobb hal. Így sikerült 3 kupával és egy hatalmas élménnyel gazdagodnom.