Miben rejlik a method módszer hatékonysága?

Én egy elég fura ember vagyok, erre már régóta rájöttem. Nem úgy működök, mint a legtöbb ember, nem nyugszom bele a dolgokba, amíg meg nem érem a működését. Szeretek a dolgom végére járni. Ez jellemez engem a horgászat közben is. Zoliék hathatós noszogatására kezdtem bele a method feederezésbe. Miután tapasztaltam a módszer hatékonyságát, lett egy elképzelésem a működési mechanizmusáról. Később kiderült némileg tévesek az elképzeléseim. Volt egy nagyon jól sikerült Horgász Zóna rendezvény, ahol Kurucz Dávidot hallgatva egészen új megközelítés kezdett kibontakozni előttem. Ez nem is hagyott nyugodni, elkezdtem bőszen vadászni az okokat. Hála a modern technikának, nem kell mindenkinek saját kutatásokat végeznie, elég a youtube-on megfelelő keresésekkel utána járni a dolognak. Sok amatőr videós próbálkozása után rátaláltam egy elég profi videóra, amit a Bait-Tech készített.

Persze nem természetes közegükben figyelhetjük meg a halak viselkedését, de a lehetőségeinkhez képest elég jó viszonyokban, ezt ecsetelik a videó elején, hogy tudjuk mennyire tudományos a dolog. Hanyatt esni nem kell ettől a bevezetéstől, ez akkor is egy akváriumi teszt öt darab ponttyal. Viszont mindenképpen érdekes dolgokat figyelhetünk meg. A videó három részből áll, az elsőben a method kosár működését látjuk, a másodikban a klasszikusnak számító drótos feederkosarat, míg a harmadikban leginkább a rakósbotos horgászat van imitálva.

Mi most a feederes részekkel fogunk foglalkozni, mert minket ez a módszer lelkesít igazán. A videóban rögtön az első a method kosár tesztje. Érdemes kicsit odafigyelni a felvezető szövegre is, nem tűnik túl nagy jelentőségűnek a dolog, de elhangzik, hogy a közepes méretű kosárból adják el a legtöbbet, így azt fogják tesztelni. Én is ilyen méretű kosarat használok, a nagyobbak nem váltak be annyira. Persze az általam kipróbált kosár más szerkezetű volt, erre majd később kitérek.

A kosár töltését bemutatom, a rend kedvéért itt a helye :)















Nézzük a történéseket!



Kosár csobban, és szépen süllyed, közben elhangzik a működése, hogy ez bizony mindig talpra esik a fenéken, mert ugye alul van a súly. Saját tapasztalatom az, hogy szinte lehetetlen túltölteni ezt a kosarat, mert süllyedés közben Keljfel Jancsi módjára mindig az ólom lesz alul.







Nézzük a halak támadását, szinte egyszerre rohannak a kosárra. Vajon mikor kaptak utoljára enni? Ez jutott rögtön eszembe, de ugye a természetben is van ilyen helyzet, gondoljunk a tavaszi zabálási rohamra. Na de ne kalandozzunk el, figyeljük meg a halak viselkedését. Kb 2 perc alatt tisztára nyalogatják a kosarat, a kommentátorok is csak ámulnak. Ne legyünk nagyon megbabonázva ettől, inkább a részletekre figyeljünk oda.

A csali a kosár közepében van elrejtve, alaposan eltemetve a halak elől, de nem okoz gondot a pontyoknak, hogy pillanatok alatt kibányásszák a gombócból. A videó végén meg is említi egyik emberünk, hogy nem gondolta volna, hogy egyetlen hal teli szájas harapással szabaddá teszi a csalit. Pedig bizonygatja, hogy igazán keményre gyúrta a gombócot. Ez számomra nagyon fontos, hogy miért, mert össze áll a kép, amit Kurucz Dávid mondott a csalizásról. Én ösztönösen megfogadtam ezt a tanácsot, és látom már, miért is működik annyira jól.

A töltés és a csali elhelyezés a következő:
Először töltünk egy kisebb adagot a kosárba, amit nagy erővel belepréselünk. Akkor se ijedjünk meg, ha benne marad a kosárban az anyag maradéka, fárasztás után is.
Második lépés a csali elhelyezése ebben a kemény gombócban. A csali ebben az esetben egy-két szem puha horogpellet horogra tűzve. A horgot a szárával lefelé nyomjuk a kemény gombócba, így csak a pellet lóg ki belőle, se a horog hegye, se a szára nem látszódik.

Harmadik lépésben ismét töltsünk egy kisebb adagot a töltőbe és az egész építményt nyomjuk bele. Vigyázzunk, hogy ezt lazábban nyomjuk csak meg. Ez fogja alkotni azt a gyorsan bomló réteget, amit a videón is jól látunk. Tehát ha egy mohóbb ponty a látottak szerint leharapja az etetőanyag tetejét, máris a szájában a horog, kikerülhetetlenül, ideális pozícióban.
Ezzel a módszerrel olyan körülmények között is fogunk halat, amikor semmi mással. Tökéletesen működik. Számomra a number 1 módszer. Egy hátránya van, hogy ha sok az aktív dévér és kárász a környéken, akkor felzabálják a pontyok elől a csalit. Ekkor szoktam más csalizásra váltani, általában nagyobb fűzött csalikra.

Na de térjünk vissza a videóra, láthatólag a szabad csalit többször megrágják a halak, mielőtt az egyik tényleg alaposan benyeli. Ha a parton elég figyelmesek vagyunk, akkor ezt látjuk a spiccen is. Rendszeresen vannak olyan kapásaim, amiket szinte csak akkor veszek észre, amikor egy-két centit visszaugrik a spicc. Az elhúzás olyan finom, hogy láthatatlan, főleg fodrozódó vízen. Itt látszik még a rövid előke szerepe, nem engedi messzire sodródni a csalinkat. A videón is látszik, hogy még a kosár közepére is visszakerül időnként. Ha jól választjuk meg a csalit, és az elhelyezése is sikeres, akkor a kezdeti roham alatt már kapásunk lesz. Én több halat kifogtam idén úgy, hogy a kosár nem ért földet. Ez más módszernél érthető, ahol a csali szabadon süllyed, de itt egy gombóc közepéből kell kibányászni.

Amennyiben a csalink „megúszta” az első két percet, ahogy a videón is látszik, akkor fontos a csali fogóssága. Amik igazán beváltak ilyen helyzetben, azok az éppen lebegő pelletek, minél kisebb méretben. A videón láthatjuk, ahogy keresgélnek a halak még egy ideig a kosár körül, majd érdeklődésüket vesztik. Nem is szoktunk sokat várni, ha 10 percig nincs kapás, akkor dobjunk újat. Ez nem az ülünk és várunk módszer ezt ne felejtsük el.

Azt láthatjuk, hogy ez nagyon ügyesen összevágott videó, ne vegyük teljesen készpénznek, amit látunk benne. Nem minden dobás ilyen eredményes, és éltek is néhány apró trükkel, amit gyakorlott szemek észrevesznek. Nekem nem tetszik, hogy a talaj színe egyezik az etetőanyaggal, így megállapíthatatlan, hogy hányadik dobásra jött össze a végén látható benyelt kapás. Viszont ilyen csalit én nem is használnék methodozáshoz. Tapasztalatom szerint a golyók nem olyan kelendőek, mint az apró hengerek. Ráadásul jobbak az enyhén lebegtetett horgok, amik a legapróbb szívásra is bekerülnek a hal szájába.



Térjünk át a második epizódra, ami egy „hagyományos” hálós féderkosárral végzett tesztet mutat meg nekünk. Ezt nem elemezném annyira ki, a lényeget látjuk. Bedobás után ugyanaz a roham megy le, mint a method kosár esetén, csak drámaian rövidebb ideig tart. A fémrácsok láthatólag elriasztják a halakat. Viszont a csali kelendőbb, ez egyébként egybecseng a saját tapasztalataimmal is. Ilyen kosarakkal való feederezésnél nagyon sokat számít a csali. Sokat is szoktunk variálni vele, míg megtaláljuk a halak aznapi ízlését. Szóba kerül a dippelés, és sok apró trükk, hogy minél vonzóbbá tegyük a csalit, ami a szétterült etetőanyag kupac körül bóklászik.



Megmondom őszintén, hogy ha nem methodoznék, akkor ezután a videó után biztos rohannék a boltba kosárért meg töltőért. Viszont amikor ott álltok a polc előtt, akkor fogtok elbizonytalanodni, hogy melyiket is válasszátok. A tapasztalatom az, hogy minél laposabb kiképzésű a kosár, annál jobb. Egyik barátom panaszkodott, hogy azt vette észre, hogy az egyik kosarán szinte nincs is kapás, míg a másikon, folyamatosan jelentkeznek a halak. Alaposan szemügyre vettük a két kosarat, és nekem feltűnt, hogy a működő kosár jó 3 mm-rel laposabb, mint a használhatatlan. Két hét múlva ismét összefutottunk a parton, és boldogan újságolta, hogy igazam volt. Nem hagyta nyugodni, hogy drága pénzen vett kosara nem működik, így a gázláng felett kicsit megolvasztotta a kosár bordáit, és beljebb hajlította. Közben kitekerte, és meg is mutatta a művét. Csalizott, bedobta, és amíg beszélgettük ki is tekert egy szép pontyot. Szeretem az ezermester beállítottságú horgászokat, mindig tanul tőlük az ember.

Jó methodozást mindenkinek!

Ákos