A vonat megérkezik, oda ahol minden elkezdődött, a megállóban csak a pontyhorgász áll. Nem siet a horgásztóra, csak lassan közelít. Gondolataiba mélyed bármerre is néz, jól tudja a természet is figyeli lépteit. A tó kisseb, befolyó felöli oldala ahonnan tavasszal csodaszép keszegek tették tiszteletüket? Vagy a sziget spicce a sűrű nádas környéke ahol, nyáron hatalmas harcsák hallatják magukat? Az első lépéseit így teszi meg. Gondolatai megszűnnek és hirtelen az ösztönei megállítják a tó egyik csendesebb részében. Leteszi felszerelését és kivár, érzi maradnia, kell. A hajnal első sugarai elárulják a tó szinte minden kincsét.
Nem kétség ezen a csodálatos helyen fog ma horgászni. Előkészíti eszközeit mindent, ami a halfogáshoz szükséges. Bekerülnek a végszerelékek a kiszemelt helyre még mielőtt a nap megerősíthetné sugarait az égbolton. A reggeli órákban a környezet szép játékát figyeli gyermeki egyszerűséggel. Majd az erősödő napfény és a természet hangja halkan álomba ringatja. A délutáni órákban az álmosságtól bódultan ébred, lassan kitárul előtte megint a világ. Megigazítja a csaliját a szerelékén és egy ígéretesebb helyre juttatja be. Reményteljesen ül vissza kényelmes székébe, de nem várhat már sokat. Feeder botjának a spicce pontyos kapás után mutat…
Akaszt, és elkezdődik a fárasztás, de nem türelmetlenkedik. Mindent megtesz, hogy halát biztonságosan és ellenfélhez méltóan fárassza. Merít, majd kiszabadítja a horgot és fertőtleníti az általa ütött sebet. Visszaengedi méltó ellenfelét és nem sokkal később már a következő halát fáraszthatja. A délutáni kellemes hőmérséklet már kissé hűvös szellővel jelzi, hogy lassan beteszi a lábát a hidegebb idő. Horgászunk kényelmesen összepakol, és már kezdi érezni: talán ez az, amiért elindult reggel abban a sűrű ködben.
Írta: Varga Dávid
Foto: Varga Dávid
