Érhető módon az ember kimegy hétvégén lazítani, megissza a három üveg sört, hát nehogy már spiccesen, napsütötte fejjel fontos legyen, hogy a hal hogyan ugrál a parton. Hiszen olyan nehéz volt a hét, a góré is és a feleség is piszkálja az embert. Majd pont egy halon aggódik a pecás, nem? Mikor az asszonyt is csak egy-egy jó pofonnal lehet helyreigazítani? Meghát azt a nyomorult hájas zsírpontyot el sem lehet vinni. A kifizetett nagy összeg ellenére sem. Felháborító, majd pont ezeknek fogom pátyolgatni a halat. Minek is tesznek egy vízbe ekkorát, csakhogy egy-két magát sporthorgásznak nevező majom pózolhasson velük? Hagyjad mán. Nézzed csak húzza, basszus megint egy ilyen nagyobb hal jött. Hoppá kifogtuk megint, megismerem ennek téptük le az uszonyát. Rúgjunk bele, hátha megtanulja már, hogy nem akarjuk kifogni.
Talán ilyen gondolatok játszódhattak annak az idiótának a fejében is, aki ezt a halat elintézte. Hogy részesülhetett ilyen ocsmány bánásmódban?
