Ahogy magunk mögött hagytuk a zajos fővárost, egyre fokozódott bennem a "vadászláz". Kenese határában már éreztem a víz szagát és szinte magam előtt láttam, a szélben táncoló hullámok között, prédára leső ragadozókat... A kikötő, ahová megérkeztünk, kulturált és pazarul felszerelt, igazán exkluzív komplexum. Helyükön, katonás rendben, büszke vitorlások sorakoztak, így szememnek ritkán látott, de összességében kedves vízparti táj fogadott. Ahogyan a csodálatosan felszerelt hajókat nézegettem, eszembe jutottak, Verne Gyula, az egykori, nagy francia regényíró szavai:
"Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd a pillanat, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein..."
gondozott, igazán exkluzív kikötő fogadott...
a szebbnél szebb hajók, katonás rendben sorakoztak, igen pazar látványt nyújtva...
Andrást már régi ismerősként fogadták a kikötőben, jobbról is, balról is ráköszöntek, megállították, kérdezték, persze leginkább a süllőkről faggatták a tapasztalt horgászt... Én, zöldfülűként, alaposan felpakolva ballagtam mögötte, igyekeztem "illeszkedni", a nekem még kissé szokatlan környezetbe. Vitorlásunk látványa, valósággal lenyűgözött! Nem túl nagy, de két horgászember, teljes komfortjáról gondoskodó "vízi remek", amelybe gyorsan bepakoltuk a felszereléseinket. András ízlését dicsérik a belső és külső kiegészítők, azok a frappáns és leleményes megoldások, amelyek mind-mind a könnyed és élvezhető horgászatot segítik a hajón. Irány a víz! Kirándulásunk eredeti célkitűzésének értelmében, a délelőtt majd a vadonatúj, SILSTAR YOKOZUNA SENSO feeder bot és az O'REEL NEXT orsó éles teszteléséről szól, na meg az O'REEL új zsinórját, a NANO FEEDER-t is alaposan meg akartuk "nyúzni". Ennek értelmében, a parttól nem túl messze engedte le a "capitano", elsőként a horgonyt. :)
Nagy András a kapitány...tapasztalt, nagy tudású balatoni horgász
Alattunk kettes, "lötyögős" víz, némi hínár, és közepesen laza talaj mutatkozott...mutatta szépen a műszer, mi merre hány méter...
itt sem árt a technika...
Gyönyörködtem a technikában, de még még inkább a Balatonban... Hol egy sétahajó tűnt fel a horizonton, hol egy vitorlás haladt el méltóságteljesen a vízen. Kezdett alaposan megérinteni a táj, igaz még sohasem horgásztam e hatalmas vízen...de valami kezdett magához láncolni, ez egészen bizonyos... Nem sokat késlekedtünk hát, így hamarosan, egy kisebb, "H-bóját" engedtünk le, majd az elé etettünk be bőségesen... Keszegre, titkon pontyra számítottam. Miközben, vagy jó 25 méterre visszaálltunk a bójától, én már a tesztalanyokat csomagolgattam kifelé. A YOKOZUNA SENSO feeder bot, egy 3, 6 méteres, kéttalpas gyűrűsorral rendelkező, igazán esztétikus és modern "heavy-be" hajló karakterisztikájú rezgőspicces bot. Nem kell azonban egy kőkemény pecára gondolni, sokkal inkább egy fokozatosan felkeményedő, ám érzékenységét és rugalmasságát mindvégig megőrző eszközről van szó. A "rá szánt" O'REEL NEXT, 40-es méretű, nyeletőfékles orsó, szemnek kedves, valóban "mai" és életrevaló darab. Az O'REEL NANO FEEDER zsinór, amiből egy 0,22-es méretet tettünk a kúposra kialakított fém dobra, egy megbízható, burgundi vörös színű, rendkívül sokoldalú monofil zsinór. Tulajdonságai remekül kihasználhatóak a rezgőspicces módszernél, de számos, más jellegű technikával is jól használható. Ennek ismeretében, a 0,24-es változatokat például, gyorsan fel is tekertünk a süllőző botjainkra...
a tesztalanyok...tele fantáziával, tele lehetőséggel...
az új zsinór, például, süllőzés alkalmával is jól teljesít...ezt meg is tapasztaltuk!
Az etetésen kisebb nagyobb halak jelenléte volt, szinte azonnal észlelhető! Ez bizakodásra adott okot, ám az eső közben eleredt, így kissé borús hangulatban, na meg fedezékbe húzódva kezdtük meg a horgászatot. Csontira előbb keszegek, majd azok a fránya törpeharcsák kezdtek ütemesen, de egyre biztosabban érkezni...Hamar meguntam az effajta "harcsahorgászatot...", így inkább masszívabb csalikra váltottam. Ennek hozadékaként, kapástalan percek következtek... Nem is sokáig erőltettem a témát, inkább küszözéssel múlattuk tovább az időt, egészen kora estig. Mire összejött a megfelelő mennyiségű apró hal, ideje is volt elindulnunk, egy, a parttól távolabbi "süllős" hely felé...
az új Yokozuna Senso feeder, bizonyára nem csak az én tetszésemet nyeri el...
Utunk során, az aranyló naplemente úgy festette körénk a csodálatosa Balatont, mint egy művész mesteri ecsetvonásai az érintetlen vásznat...a pirosas sárgára kikevert kontúr, a hajónk játékos imbolygása, a víz "szaga", a fejünk felette "vijjogó" ezüstsirályok jelenléte, na meg a várakozás izgalma, egy sosem felejthető élménnyel ajándékozott meg minket...
süllősödik az ég a Balaton felett...
idővel megértheti az ember...vagy talán sosem, de élni, érezni kell a természetet...
Pont ránk sötétedett, amikorra végre helyükre kerültek a süllős "cájgok". Egyszerű, ám már sokat bizonyított "csúszó" szerelékekkel készült "házigazdám". András nem ma kezdte a szakmát, a "horgász-bizniszben" vezetőként eltöltött évtizedek, a sok-sok horgásztapasztalat, a víz szeretete és tisztelete, nagy tapasztalattal és különleges tudással ruházta fel. Kapásjelzőink hangulatos "némasága", csendes beszélgetéssel, na meg vacsoránk elfogyasztásával társult. Olyan fél 12 körül járhatott már az idő, amikor kapás jelzőm, megremegett, majd elindult felfelé a balatoni éjszakában... Na végre!
Izgatottan léptem a bothoz, majd engedtem pár méter zsinórt a hal után, majd amikor egyértelműen, újra elindult a "vendég", már nem késlekedhettem, határozottan megemeltem a botot! Megvan! Kiáltottam boldogan, majd nem kis meglepetésemre, odalentről, határozott és igen jellegzetes ellenállás jelentkezett.
álomszép süllőmmel az éjszakában, azt hiszem rabul estem egy életre...
"Originál" süllős mozgást tapasztaltam a "mélyből", majd némi tusa után, a hajónk mellett felbukkant egy termetes ragadozó! Az anyját! Első kapásra, első halra, mindjárt egy kettő feles, meseszép "fogas"? Kicsit "szerényebb" kezdéssel is beértem volna, de soha rosszabb nyitányt! Andrással örömmel fotóztuk a halat, már csak azért is, mert a "tesztalany", vagyis a 0,24-es O'REEL zsinór remekül teljesített a fárasztás alatt! Kell e ennél hitelesebb sztori? Aztán pár perccel később, újra nekem jött egy kapás, aminek következtében, hamarosan, egy bő 80 dekás "sütyit" engedhettem gyorsan vissza a vízbe... Mi lesz itt? Örömködtem, majd egy-egy rontott kapás után - ahogy mondani szoktam - "lekapcsolták a villanyt"! Sehol semmi, kapás nélküli órák jöttek... A "capitano" úgy döntött, a reggel első óráit, már a part előtt töltjük, hátha a "közlekedő" süllőkből, balinokból tudunk némi "vámot szedni..." Kihajóztunk hát!
A hajnali szelet éreztem az arcomon, miközben a nap épp feljövőben volt...misztikum és csoda áradt szét körülöttünk... Az éjszaka alatt esett gyönyörű fogásom, egy életre megpecsételte a sorsom...ide vissza kell térjek...ágyazódott mélyen a gondolataimba...
Aztán az új helyünkön, ismét csatába küldtünk pár élénkebb "schneidert", de mindhiába... Mivel a kávénk is elfogyott, a partaraszállás mellet döntöttünk. Komótosan pakolásztuk ki a cuccainkat, éreztem, mindketten nehezen vettünk búcsút a víztől...Hogy is szoktam ilyenkor mondani? "Ide még biztos, hogy visszatérek..."
Úgy legyen!
Nagy Róbert
