A kemény márciusi fagyok és havazások után a hónap végére már ránk köszöntött a várva-várt tavasz. Kellemesen sütött a márciusi nap, egyre több horgászt csalogatott a vizek partjaira. Szinte minden egyes nap böngészem az interneten megjelenő írásokat, fórumokat, így már számtalan szép fogásról és bevált csodacsaliról olvastam, míg végre elérkezett az alkalmas időpont, egy szombat délelőtt, irány Úri, már úgy is rég jártam ott.
A tó az utolsó látogatásom óta csak annyiban változott, hogy sokkal többen horgásznak rajta és bizony a magamfajta „elkéső” horgászoknak még egy ilyen 18 hektáros vízen is alig akad hely. Csak a legsekélyebb részre tudtam leülni, az is gyorsan kiderült miért itt voltak a legkevesebben.
A környéken senki nem fogott halat, csak hajnalban egy 50 deka körüli pontyot. Gondoltam sebaj, majd egy jó kárászozással töltöm a napot.
Két igazán finom szereléket állítottam össze, 3.6-as medium feeder botok, 16-os főzsinórral, 14-es előkével, azon 14-es vékonyhúsú horoggal. A szerelék a lehető legegyszerűbb, 10 grammos csúszó etetőkosár, egy gumigyöngyel megütköztetve, majd egy forgó az előkével.
Egy szórakoztató, finomszerelékes horgászatra vágytam, ennek szellemében csak egy csomag édes aromájú etetőanyagot és egy doboz csontit vittem. Tavasszal nagyon fontos, hogy az etetőanyagot ne vizezzük túl, legyen inkább kicsit morzsalékosabb, de ezáltal a hideg vízben gyorsabban oldódik.
Mint a többiek, én is a tó közepét kezdtem el bombázni, kárászoknak se híre-se hamva...
Egy óra kapástalanság és két közeli pontyugrást követően inkább egy közeli etetést alakítottam ki, körülbelül 10 méterre az előttem húzódó nádfaltól, a csali két-három csonti. Ez a hely már sikeresebbnek bizonyult, szép, határozott kapásokkal jelentkeztek a pontyok, délután kettőig négyet fogtam, igaz elég óvodás méretben, 60 dekástól a 1.5 kilósig, a hideg víz ellenére elég jól védekeztek és végül is elég jól szórakoztam.
A tó mélyebb részein elég jól húzták a nagyobb pontyokat is, de sajnos nem sok került vissza a vízbe...Azonban kint a sekélyben csak az én módszerem bizonyult sikeresnek, a nagy kosarakkal és horgokkal távolra dobáló horgászok bizony kapás nélkül maradtak.
Az áprilisi részben kicsit testesebb pontyok nyomába eredünk, de az már egy másik történet...