Fekete István
November elseje van… mindenszentek napja. Magam vagyok, csendesen készülődök, a lakásomban már csukott szemmel is eligazodok, ez szerény vigasz. A társasház még alszik… mindenki tudja, ez a péntek most nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlik. Sokan már ma leutaznak vidékre a rokonokhoz, kimennek a temetőbe, vagy egyszerűen csak otthon pihenik ki a hetet. Az időjárás még enyhébb arcát mutatja, már napok óta, az évszakot meghazudtolóan magas a hőmérséklet. Nem is csoda, hogy folyton elkalandozó gondolataim, folyton a vizek mellé repítenek. A horgászember „nem is tehet mást” útra kel. Így tettem hát én is…
Ezen a napon feeder horgászatra készülődtünk, két jó barátommal, akik hozzám hasonlóan teljesen elszánt fickók! Toman Áronnal már találkozhattatok itt a „Zónán”, egy érdekes feederes írása kapcsán, míg Lázár Máriót eddig elsősorban a fényképei miatt ismerhetitek, innen a magazinból. Róla, a munkáiról és egyáltalán a ragadozó halakhoz, a pergető horgászathoz fűződő különös szenvedélyéről, majd egy másik írás alkalmával még bővebben is szót ejtünk…
A Hungária körúton haladunk, kora reggel, „hajnal” van még. A fővárosban - amely sosem „alszik” - az utcákon most maskarába öltözött fiatalok mindenfelé…Az ősi kelta hagyományokból kialakult Halloween bulik (vajon ezt hányan tudják?) lassan véget érnek. A vastagon kifestett arcokon elfojt festék… boldog-boldogtalanság. Egy vámpír, egy szellem, egy-egy tétova lélek "csalinkázva" halad át előttünk a zebrán. Szemekben még kábulat, tétova tudat, keserű szembesülés a mával.
Néha, szeretnék mindenkit „kézen fogni” és elvinni, horgászni, de tudom, ez lehetetlen…
Mi hárman csendesen beszélgetünk az autóban. Ritka alkalmak egyike ez, mindannyian érezzük... majd a nem éppen rövid utazás után, végre megérkezünk. Ezúttal a horgászatra kiszemelt tó nem túl nagy és nem is túl változatos.
Azonban úgy gondolkodtunk, egy novemberi pecára már, nem is kell, hogy túlságosan „nehéz” terepet válasszunk magunknak.
A bepakolás percei után, nem túl nagy mennyiségű, ám annál attraktívabb „alapozó” etetést eszközöltünk. Nagy szerepe volt ebben a DYNAMITE BAITS cég, RED KRILL és BETAIN GREEN 6 mm-es pelletjeinek és a KÉK ZÓNA PATRONAK! A tintahal&polip ízesítésű folyadékkal megáztatott pelletszemek kisméretű, de annál csábítóbb falatokat jelentenek, még ebben az időszakban is a halaknak.
alapozó etetésünk összetevői...
kék patronnal dúsítva...csábító lesz a pontyoknak!
Infó: habár a 6 mm-es (etető)csali „apró falatnak” tűnhet, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagytestű pontyok is valósággal bolondulnak érte. A halak szívesen „szemezgetnek” a nagyobb területre szétszórt, jó minőségű pelletszemekből, és így akár huzamosabb ideig is, a kiválasztott területen tarthatjuk őket!
Viszonylag egyszerű végszerelékeket készítettünk, amelynek lelke egy 35 grammos DEÁKY PELLET FEEDER kosár, a 14-es ZÓNA BRAID fonott előke, valamint egy 4-es GAMAKATSU METHOD horog volt. Ez a montázs, gubancmentes dobásokat és egyszerű horgászatot tett számunkra lehetővé.
egyszerű végszerelékkel...hatékony horgászat
Én a magam részéről, a csali felkínálására ezúttal is a jól bevált „csali tüskét” választottam. Így „fűzögetés” nélkül is könnyedén és gyorsan cserélgethettem kedvenc pelletjeimet.
Az egyik favoritomnak, egy lebegő, ananász ízesítésű csalimnak köszönhetően az első kapásom nem sokat váratott magára! Izgalmas fárasztás után, egy gyönyörű tok-halnak örülhettünk! A gyors kapás nagy bizodalommal töltött el mind a hármunkat! A további, várt kapások azonban elmaradtak, így mi alaposan variálni kezdtük a csalikat.
az első halam egy parádés tok, hamar jelentkezett!
Info: a tokhalakra még a hűvösebb vizekben is sikeresen horgászhatunk! Nekem különösen beváltak a különféle balanszírozott és pár centire megemelt csalik. Ajánlanám még a figyelemfelkeltő (fluo) színezéssel rendelkező csalik használatát a horgászatukra!
Mind a hárman élveztük a jó időt, a kulturált környezetet és a természet Őszi csodáit. Egy pár percre hanyatt dőltem, elmerengtem, egyszer csak, ki tudja már miért, de eszembe jutottak Paul Verlaine Őszi chanson sorai:
„Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
…
Oh, múlni már,
ősz! húllni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
Újra vissza a botokhoz! Kapás továbbra sincs… Áron csalit cserél, majd egy új etetőanyagot is kever. A számára már többször bevált „mix” alkotói: DYNAMITE BAITS RED KRILL, HALDORADO PELLETES FEKETE és a KÉK PATRON! Az anyagot a tintahal-polip ízesítésű KÉK patronnal jól meglocsolta majd kétszer áttörte apró lyukú "szita" segítségével.
Infó: minden esetben javaslom az apró lyukú „szita” használatát az etetőanyagunk áttöréséhez! Én minden esetben 2X „töröm” át az anyagot. A kaja így homogénebb lesz és hamarabb valamint egyenletesebben nyit a víz alatt! Ez főként a tavi feeder horgászatban fizetődik ki alaposan.
Áron "munkásságának" köszönhetően, egy intenzív illatú, laza és könnyen „nyitó” anyagot kaptunk kézhez! Horog-csaliban a fűszeresebb irányt tartottuk, és legtöbbször a FEHÉR PATRONBA mártogattuk, ami egy további, karakteres fokhagymás réteget vont a pellet vagy bojli csalink köré. Ezt követően már valóban csak a halak következtek… Nem is sokára, Áron percei jöttek el! Egymás után 2 darab nagytestű pontyot terelt merítőbe… ekkor azt gondoltunk: itt a "mennyország", beálltak a halak elénk és esznek is. Nos, igaz, hogy volt előttünk hal, de a folytatás ismét csak karcsú... Én és Márió egész egyszerűen nem tudtunk kapást kicsikarni.
Áron jó halat fáraszt...én csupán mentorkodom...
izgalmas percek a fárasztás alatt...de már közel a siker!
Zóna Ponty...Fehér Patron...együtt a csapat!
Barátaimmal vidáman, falatozni kezdtünk és előkerült egy-egy korty pálinka, na meg egy jófajta sör is a „tarisznyából…"
jó ebédhez szól a...sör! :)
A rendelkezésünkre álló idő azonban vészesen fogyott, ki kellett tehát találni valamit a folytatásra. A vizet kémleletem és hamarosan, észre is vettem, a tó sarkában a félreérthetetlenül mozgolódó pontyokat! Nem késlekedtem sokat, kézbe a bot és elindultam, majd a „látott” a ponty-mozgás helyén bevetetettem a csalim.
Leguggoltam a megsárgult nádas mögé és csendben vártam… mivel közelre volt bevetve a horog, ezért szinte a lélegzetemet is visszatartva vártam a kapást. Valahol legbelül szinte éreztem: hamarosan gazdára talál a csalim…
A spiccem határozott mozgása a következő pillanatában jelezte: KAPÁÁSSS!! Határozott fárasztás végén a „vendégem” bő nyolcasnak bizonyult! Örömem nagy volt, hisz csak sikerült megtalálnom, mi több kapásra bírnom a pontyot…pontyokat, hisz ugyanarról a helyről még tovább két szép bajuszost sikerült zsákmányolnom, rövid idő alatt!
a kifigyelt ponty...végre a horgomon!
örömmel fotózzuk...
és szinte rögtön...egy újabb szép ponty...
Infó: többszörösen bebizonyosodott már számomra és ezt a mostani horgászat is alátámasztotta, hogy a halat legjobb megkeresni, mint kapás nélkül ücsörögni a botok mögött. Sokszor a legjobb etetés sem ér fel a halak kedvelt, természetesen látogatott állomáshelyeivel… Menj csak utána!
számomra ez így kerek..így helyes...
A halak fotózása után, szomorúan tapasztaltuk, hogy már milyen korán sötétedik… Gyorsan összepakolásztunk, majd kicuccoltunk a kocsihoz. A hazaúton alaposan kibeszéltük a történteket, majd gyorsan elhatároztuk, hogy ha az idő engedi, akkor még bizonyára idén visszatérünk erre a vízre…
utószó:
Másnap, halottak napján, kimentem a temetőbe, sapkámat levettem, szememet lesütöttem, de eközben felnéztem. Felnéztem őseimre és éreztem: nagyapám a vízpartról most is vidámat tekint rám. Régi képek villantak be, gyerekkorom egy-egy fekete-fehér képkockája: nagyapám, üvegszálas botjára, kézzel készített csukázó úszót szerel, réz-szálból előkét készít, felém fordul... Gyújtottam egy gyertyát, majd a teljesen üres, sötét sírkertben, még hosszasan néztem a szélben "táncoló" kacsú lángnyelvet...
Nagy Róbert
