Tiszaugi tavirózsák...

Sziasztok!

Balán Attila vagyok. Ebben az aprócska bejegyzésben szeretnék reagálni a Tiszaugi tavirózsák pusztulásán és az esetleges megmentésén kerekedett kis "herce-hurcára", mert itt némi képanyaggal hűen lehet tükrözni, miként alakult át a holtág gyöngyszeme a "tök"mező az elmúlt évek során.

Lassan 15 év horgászom a holtág azon csücskében, ahol ez a gyönyörű növénycsoportosulás teszi varázslatos hangulatúvá és vadregényessé ezt a nagyszerű vizet. A honlapon lévő képek nagy része erről szakaszról , az én kezem munkája. Első látásra mindenki beleszeret a sűrű, hatalmas méregzöld levelek sokasága alkotta természeti csodába, azonban a képek többsége legalább 10 éves és sajnos már nem a mai állapotokat tükrözi. Amikor úgy döntöttünk, hogy telket vásárolunk a holtágon, nálunk is nagyban közrejátszott az akkor még festői táj és az élővilág megannyi apró csodája. Abban az időben mindenki irigykedett, hogy milyen nagyszerű élményekben lehet részünk horgászat szempontjából. Azonban ez korántsem volt így ... A növényzet olyan erős, sűrű és tömött volt, hogy a holtágban élő halak többsége nem "vergődött" át ezen a természetes akadályon, hanem megállt a nyílt víz és hatalmas levelek határán és ott hűsöltek, táplálkoztak. Ez azt eredményezte, hogy a pecáink többsége hal talannak bizonyult.



Drasztikus lépésre szántuk el magunkat. Feladva a saját telkünk kényelmét és közelségét, a jó néhány telekkel arrébb lévő, akkor még "senki földjére" jártunk ki azért, hogy halat lássunk. Ez évekig működött és panaszra nem lehet okunk a kényelmetlenség miatt, mert rengeteg nagy és csodás halat sikerült szák fölé terelnünk ebben az időben, ez kárpótolt mindenért. Alig pár évre rá az egyik tavaszon, a megszokott alakzatban felszínre bukkanó tök levelek mintha már nem lettek volna olyan sűrűk, a mezőben apró folyosók látszottak kirajzolódni, amik közvetlen kapcsolatot teremtettek a nyílt vízzel, szabad bejárást biztosítva ezzel a halaknak. Az aprócska folyosók ma már több csónaknyi szélességűre hízva szelik keresztül-kasul a tököst. Ennek eredményeképpen többé már nem mentünk el a saját portánk előtti vízrészről.



A levelek pusztulása azonban nem állt meg. Évről-évre rohamosan egyre kisebb levelek, gyengülő szárak, nagyon kevés nyíló virág volt jellemző. Mindehhez párosult az a tény is, hogy a növény elhalt, elkorhadt, kar vastagságú gyökerei kezdenek sorban a felszínre emelkedni, jelezve hogy bizony betegség tizedeli a rózsákat. A romlás olyan mértékű napjainkban is, hogy sajnos ki kell mondani, max. 5 év és ha nem teszünk ellene semmit, akkor bizony teljesen el fog tűnni, a holtág jellegét nagyban meghatározó természeti szépség.





Azt gondolom, hogy aki ezeket a képeket végignézi, az rájön hogy nem attól a néhány karótól és kenustól vagy éppen csónakos horgásztól van ilyen állapotban, hanem ennél sokkal súlyosabb és átfogóbb a baj. Aki volt már közvetlen kapcsolatban ezzel a szívós növénnyel, az tudja hogy az erős rugalmas szárakban és gyökerekben ilyen módon szinte nem lehet kárt tenni. Más vízterületeken, mint például Háromfán a "zöld pokolban" közvetlenül a tündérrózsa sűrűjébe horgásznak különösebb kárt mégsem tesznek benne ezzel. Ezért kár lenne elintézni azzal a dolgot, hogy csupán horgászok és turisták felelősek a kialakult helyzetért. Ennek ellenére a kezdeményezés jó, mert valóban nem való sem karó sem a tökös közepén horgászó csónakos sem pedig részeg fiatalok vízibiciklikkel történő randalírozása a növények közé.

Minden érintett itt horgászó ember számára azt gondolom fontos vagy fontosnak kell lenni a növényzet teljes védelme, hiszen a még meglévő halfogásainkat csak és kizárólag a növényvilágnak köszönhetjük. Elég nehéz itt pecázni különösen a csapadékmentes években, hiszen jelen pillanatban is helyenként 40-50 cm víz van, ami alatt ugyanennyi laza, gázos iszapréteg húzódik. Ha a rózsák végleg kipusztulnak többé már nem lesz, ami ide vonzza a halakat sem természetes táplálék sem búvóhely nem lesz többé számukra. Az a felvetés, hogy vissza kellene telepíteni, az nagyon jó és legfőképp nemes gondolat, azonban lehet hasztalan próbálkozás addig míg egy hozzáértő szakmai csoport ki nem vizsgálja a pusztulás okát. Közvetve minden itt horgászó embert érint a dolog, de legfőképp azt a néhány telek tulajdonost, aki nem tehet mást, mint hogy bízik a természet erejében és némi emberi segítségben azért, hogy sok-sok év múlva is öröm töltse el a szívét mindenkinek aki e tájra pillant.



Balán Attila