A FEHOVÁ-s standunk.
Folyamatosan kapjuk és továbbiakban is várjuk a tapasztalatokat. Ha megnézitek a Horgászzóna korábbi cikkét, elég komolyra sikerült a debütálás. Nem tudom, hogy etetőanyag valaha tudott-e így bizonyítani rögtön a megjelenése után. Természetesen ehhez az etetőanyag mellett szükség volt egy jó horgászra is, meg némi szerencsére. Neki is és nekünk is! :)
A feederezés és ezen belül is a method technika sikere az egyszerűségében és hatékonyságában rejlik. Ezen a letisztult horgászati módszeren belül is vannak apró trükkök. Sok esetben ezeken az apró trükkökön múlik a halfogás. Néhány ilyen trükköt szeretnék megosztani veletek, hogy a megfelelő etetőanyagot megfelelően tudjátok felkínálni a halaknak. Szándékosan nem az alapoknál kezdem, mert azt más írásokban megtaláljátok. Senkit nem akarok untatni vele. Aki eljutott odáig, hogy használt már method kosarat, azoknak szól ez az írás.
Kezdeném a bekeveréssel. Tudom, hogy erre már másik cikkemben felhívtam a figyelmet, és az etetőanyag zacskóján is megtalálható, de higgyétek el, ezen nagyon sok múlik. A javasolt fél liter vizet egyszerre öntsük rá. Ekkor egy híg, iszapszerű állagot kapunk. Ha ez hagyományos keverékkel történne, akkor abból már soha nem lenne használható állagú etetőanyag. De ettől nem szabad megijedni, a vizet szépen fel fogja szívni, és megkeményedik. Ehhez körülbelül 20 percre van szükség. Csak ez után törjük át rostán. Ezt nem lehet megúszni, rostálni kell. Csak akkor kapjuk meg az óhajtott homogén puha állagot. Célszerű a kisebb, 2mm-es rostát választani.
Tapasztalataink szerint egy nap maximum fél kg etetőanyag fogy el, még versenyen is. Az „L”-es méretű töltögetős kosár nagyjából 15g-ot visz be egyszerre. Ez nem tűnik soknak, de az XM etetőanyagok közös jellemzője, hogy nagyon hatékonyak. Úgy kell rájuk gondolni, mint egy gyógyszerre. Nagyon kis mennyiség is bőven elegendő, hogy kifejtse a hatását. Ennek ellenére azt javasolnám, hogy a teljes 1kg-ot keverjük be. Ennél kevesebbet már nehéz megkeverni. Ha viszont a horgászat végén megmarad, akkor azt semmiképpen ne dobjuk be a vízbe. A zacskót elláttuk egy simítózárral. Csomagoljuk be a megmaradt etetőanyagot és fagyasszuk le. Kiolvasztás után ugyan azt az állagot és minőséget fogjuk visszakapni. Ha élünk ezzel a lehetőséggel, akkor 1kg etetőanyag 2 napi horgászatra is elegendő. Tapasztalatunk szerint az XM12 akár 5-6 lefagyasztást-kiolvasztást kibír, míg az XM11 és XMenergy 3-4-et minőségromlás nélkül.
A fel nem használt nedves keverék visszazárható, lefagyasztható.
Mivel mi rendszeresen kivisszük magunkkal mind a 3 method mixet, ezért szinte folyamatosan van lefagyasztva mindegyikből. Csak kivesszük a fagyasztóból előző este, és reggel a tóparton 3 tökéletes állagú keverék áll rendelkezésünkre. Térjünk át a tényleges trükkökre! A method módszer lényege, hogy a horog az etetőanyagban van. Igen ám, de milyen mélyre rakjuk, mi a megfelelő a halaknak? Sok akváriumi kísérletezés után alakult ki a számunkra bevált technika. Ha túl mélyre raktuk, akkor a halak nem tudták kitúrni a horgot. Ha túl magasra, akkor ahogy elkezd bontani az etetőanyag, a horog lecsúszik a kupac oldalán. Duplán szoktuk megtölteni a kosarat! Első lépésként színültig rakjuk az etetőanyagot a töltőbe.
Ez adja az alaptöltést. Majd beletűzzük a horgot.
Másodjára már csak fél töltőnyi etetőanyagot rakunk a tetejére, ezzel kapjuk meg az ideális mélységet.
A töltéssel tudjuk a halakat szelektálni! Ha sok apróhal található a tóban, akkor könnyen kitúrhatják a horgot a kupacból, ilyenkor érdemes a kosár megtöltése után még kézzel is rányomni egyet. Az összetapadt gombócból a megérkező pontyok fel fogják szippantani a horgot, míg a gyorsan tovaúszó apróságok nem. Szintén érdemes összenyomni a gombócot, ha nagy távolságra horgászunk. Fontos, hogy akár 100m feletti dobásoknál se essen le az etetőanyag a kosárról becsapódáskor, mert ezzel kivégeztük a technika lényegét. Ez igaz mély bányatóban is, nem bonthat vízközt, egészben kell elérje a mederfenéket.
Mély bányató nagy távolság: Rab tó
Más a helyzet rövidtávra sekély, 1-2 méteres vízben horgászva. Ilyenkor a töltő használatával kapott tömörség az ideális.
Rövid meghorgászható távolság, max 1,5 m-es mélység: Préri tó
Térjünk rá a konkrét eXtrem Method trükkökre! A 4 napos kiállítás alatt sokan kérdezték, hogy melyiket vigyék ki most, melyiket ajánlanám. A válaszom minden esetben az volt, hogy mind a 3-at! Nehéz még előző este is megmondani, hogy melyik fog másnap működni. Legjobb esetben is csak 2-re tudnám leszűkíteni az esélyeseket, de ez azért veszélyes, mert estünk már mi is nagyon arcra, ráadásul versenyen. Pont az az etető hiányzott, ami működött volna. Az is előfordult, hogy a verseny első két órájában az XM11 működött, a második kettőben az XM12, míg az utolsó négyben ismét az XM11. Fel kell készülnünk minden eshetőségre. Azért is jó, ha lefagyasztjuk az etetőanyagot, mert kényelmesen rendelkezésünkre fog állni mind a 3.
Ügyes trükk lehet versenyzés közben, ha azt vesszük észre, hogy a kapások lassulnak, rádobunk egy másik etetőanyaggal. Például az XM11 után az XM12-vel. Nem kell több, csak néhány dobás, de ezzel fel tudjuk kelteni ismét a pontyok érdeklődését. Ennél is finomabb, óvatosabb trükk, ha a kosarat kétféle etetőanyaggal töltjük. Nem keverjük, hanem az egyik réteg az egyik, a másik réteg tisztán a másik etetőből áll. Tapasztalataink szerint az XM11-XM12 valamint az XM12-XMenergy kombinálható jól egymással.
Nem tudok kikerülni egy témát, de előre szólok, hogy ez a történet legnehezebben megemészthető része, a csali! Valahányszor megkérdezik tőlünk „...és milyen csalit használtok?” a válasz mindig ugyan az: „A csali nem számít, úgy is az etetőanyagot szívja fel a hal. Mi például 2 szem natúr puhapelletet használunk, hogy a pontynak ne a csupasz horgot keljen felszívnia.” Ez a technika nem a csaliról szól, hanem az etetőanyagról. Évekkel ezelőtt értékes versenyidőt pazaroltunk el azzal, hogy variáltuk a méregdrága csalikat. Feleslegesen. Úgy gondolom ez volt az egyik nagy lépés a hatékony versenyzés felé.
Két esetben szoktunk eltérni szeretett 2 szem natúr pelletünktől. Az egyik, ha finoman eszik a hal, ekkor előszeretettel használunk tűzőszúnyogot vagy 2-3 szem csontit. Illetve hideg vízben gyakran teszünk fel fűzött kemény csalit a horog mellé.
Lehült vízben a halak nem táplálkoznak olyan intenzíven, mint nyáron, valamint a szájuk is érzéketlenebbé válik a vízhőfok csökkenésével. Ilyen körülmények között a nagyobb csalit könnyebben felszívják és keménysége révén érzékelni is tudják azt. 8-10 mm-es minibojlikat alkalmazunk legtöbb esetben.
Végezetül pedig próbáljunk tudatosan horgászni. Figyeljük meg a körülményeket. Jó, ha támaszkodunk eddigi ismereteinkre, és előre tervet készítünk az alkalmazandó taktikáról, de szükség esetén, ha a körülmények úgy alakulnak, nyugodtan változtassunk. Ha van rá lehetőségünk, akkor horgásszunk meg két távolságot, ne bízzuk a sikerünket csak egy etetésre. Különösen igaz ez versenyen. Ami pedig a legnehezebb, eredménytelenség esetén hagyjuk el az etetést. Tudom, hogy mindenki a hajszálpontosan meghorgászott etetésről zeng ódákat, mint az győzelem egyetlen és legfőbb titka, de ez nem igaz. Főleg nem method módszernél és pontyoknál. Egy új távolság, vagy egy jó ütemű váltás még az utolsó pillanatban is halat eredményezhet. Remélem sikerült olyan dolgokat megosztanom, amik eddig nem voltak a köztudatban. Ezzel is szeretném az eXtrem Method család eredményességét növelni, hogy ne csak három jó etetőanyag legyen, hanem egy ütőképes egység, amellyel minden esetben kimagaslóan tudunk halat fogni.
Görbüljön!
Kurucz Dávid
