Kicsit utána olvastam kicsit nézegettem a neten a videókat és természetesen megkérdeztem a horgászbarátokat is, hogy mi legyen, mire készüljek. A Zónás srácokat is kikérdeztem, min kellene változtatnom mielőtt kimerészkedek a félelmetes folyópartra. Kicsit ki kellett bővítenem az aprócikkes dobozom, mert azért arra fel kellett készülnöm, hogy ez a víz mozog!
Beszereztem a megszokott kicsi method kosarak helyett 80 grammos rácsos kosarakat meg a rögzítésükhöz egy pár gubancgátló csövet. Máson nem is kellett változtatnom, horog, előke az maradhatott a megszokott, bár inkább ahhoz hasonlót vittem, amit a matchezéshez használok.
Kiválasztottunk egy napot amikor mindkettőnknek jó volt és a helyszínt is megbeszéltünk. Irány a part! Bár én még most is kételkedtem magunkban, de minden időt élvezek, amit horgászattal töltök. Nem beszéltem még az etetőanyagról meg a csaliról! Ezt sem bonyolítottuk: 3kg folyóvízi etetőt meg 1,5 liter csontit vittünk magunkkal meg egy kicsi csonti ragasztót.
Már a megérkezéskor éreztem, hogy ez egy kicsit más lesz, mint az eddigi pecáim...
Nem is voltam nagy elvárással magunk felé, de Tomi nagyon lelkesedett, úgyhogy kipakoltunk és már szereltük is, meg kevertünk is, meg próba dobtunk is, meg….. de mi is történik? Az egyik bot, amit etetőanyag nélkül csak csontival a horgon bedobtam, hogy megnézzem menyire viszi a víz a kosarat, azon kapás van!!!!! Nem hittem a szememnek meg a kezemnek sem, amikor bevágtam és éreztem a halat. Ami nagyon fura volt, hogy éreztem rajta valami plusz erőt amit a víz adott a halnak! Sajnos leakadt, ezt nagyon elbénáztam! Nagyon fellelkesedtem, hát még Tomi, akinek eddig is töretlen volt hite a Duna felé. A nagy izgalom után mindent beállítottunk és vártuk a halakat!
Mindig is imádtam ezeket a perceket, amikor már végeztem a kirámolással, szereléssel és elkezdődhet az izgalommal teli várakozás a várva várt kapásra. Most még jobban átjárt a nyugalom, kicsit jobban kinyújtózkodtam és néztem a természetet, ami körbevesz. Nem voltak zavaró körülmények. Csak a nyugalom. Már éppen elfelejtettem, miért is vagyunk itt, amikor megmozdult a spiccem! Nem a megszokott botgörbítés, hanem valami eszeveszett rángatás! Felemeltem a botot és elkezdődött a fárasztás, ami merőben más volt, mint a megszokott. Rögtön éreztem, hogy nem túl nagy méret, de a víz sodrását is kihasználva erősebbnek tűnt. Közösen megmerítettük és megvan az első dunai hal!!!!
Ráadásul egy olyan fajta, amit még soha nem fogtam. Egy balin, ami elcsábult a csonti csokorra! Hamar arra az elhatározásra jutottunk, hogy máskor is kijövünk a Dunára, sőt már arról kezdtünk beszélni, hogy jövőre területi jegyet váltunk... Elég egy kis halacska is az örömhöz :)
De ne szaladjunk ennyire előre, mert történt még pár dolog a nap folyamán. Például jöttek igazán nagy hajók, amik olyan állkapásokat csináltak azzal, hogy úgy lökdösték a kosarunkat, mintha nem is lett volna rajta 80 gramm ólom! Hát ebből is látszik, nem vagyunk tapasztalt vadvízi horgászok... De ezeket a bénázásokat leszámítva, egy igazán tartalmas horgászat volt. Tomi fogta a legnagyobbat!
Nem is telt el két hét újra a Duna parton voltunk. Megint meglepetés fogadott minket: ahol múltkor voltunk, most a magas vízállás miatt, le sem tudtunk menni a partra! Megpróbáltuk egy kicsit feljebb - ott ki tudtunk pakolni, de nem nagyon fogtunk semmit. Tomi hamar fel is adta és elővette a pergető botját, elindult, ő megmutatja így is fog halat. Persze én nem hittem benne, így nagyon meglepődtem, amikor szinte első dobásra egy nagyon szép balint fogott!
Kicsit csalódottak voltunk, amiért csak ezt az egy halat fogtuk aznap, de abban maradtunk, hogy szívesen visszajövünk máskor. Újabb próbálkozásunknál már a megfelelő vizázásnál érkeztünk a partra. Kicsit hűvös volt, ilyenkor már minden horgászattal töltött nap ajándék! Most is sok csontit hoztunk magunkkal és folyóvízi etető anyagot. A szereléken is csak annyit változtattunk hogy még hosszabb előkét kötöttünk, mert a helyi horgászok ezt javasolták. Meg is indultak a kapások, szinte sorban fogtuk a halakat!
Azért már nagyon vártunk egy olyan igazi kapásra, jó lett volna fogni egy nagyobb halat, mondjuk egy "igazi" márnát! Csak kérni kellett! Mikor már a sokadik kisebb márnát, keszeget , gébet meg minden kisebb halat fogtunk, beugrott egy igazi botgörbítő kapás ami után az orsó fékje is megszólalt. Nagyon óvatosan fárasztottam, irányítottam, végül szépen bele a merítőbe és meglett! A várva várt márna!
Nem egy óriás, de ezért jöttünk! Maradtunk kicsit naplemente után is, így egy búcsú hal is belefért még.
Nem lehet levonni túl sok dolgot ebből a három napból, nem lettem a legjobb dunai horgász, de nagyon megtetszett! Kicsit elfelejteni a pontyot, mint egyedüli célhalat, kicsit a többi halat is megismerni - ezt adja a folyó! Magam részéről soha nem voltam az a "csak a nagyhal érdekel" típusú horgász, mindig is tudtam örülni a keszegeknek, kárászoknak. Itt ezen a nagy vízen, ahol minden mindig változik, igazán megbecsülsz minden kapást, minden halat! Csak ajánlani tudom szinte kötelező kipróbálni! A természet közelsége lenyűgöző, Tomi csinált is pár gyönyörű képet!
Görbüljön minden horgásznak!
Bene Jani
