Vidékre tartok, péntek este van. Fáradtan, újra és újra egyenesbe kormányozom ugyan a járművet, de a fények kihunynak, csupán a sötétség vesz körül…
Gaston Leroux, 1907-ben megírt, „A sárga szoba titka” című regényében, egy olyan „bűncselekmény” bontakozik ki előttünk, ami végül meg sem történik. A cselekmények láncolatában, „rettenetes” dolog készül, egy teljesen és tökéletesen bezárt szobában. Rouletabille a rendőrriporter, nyomozni kezd, gyanúba keveredik egy csomó ember, de senki sem tudja megfejteni rejtély legnagyobb talányát: hogyan tudott a „tettes” egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? És a kérdések csak egyre szaporodnak: Miért? Ki? Hogyan? Mikor? Valahogy én is így vagyok ezzel most, itt a kocsiba „zárva”… egyre csak a „sárga szobába” zárva… egyre csak a gondolataimba zárva…
Négy óra lesz 5 perc múlva! Alszik a ház… tudjátok az a tipikus kisvárosi, hajnali csend „lengi be a szobákat”. A kutya is mélyen alszik, valahol egy óra kattog kísértetiesen, míg odakint, csupán az utcai lámpák derengő fénye jelent némi támpontot a „mostoha világ kalandorainak”.
Ugyan még kissé álmosan, de azért jót mosolygok a meleg szobában, amikor az órámra pillantok. Ennek oka, hogy ismét, pontosan, 5 perccel a beállított ébresztési idő előtt riadok fel! Talán nem is aludtam el!? Tűnődöm magamban... Egy biztos: gyorsan öltözök, majd elindulok a helyi, egyesületi tó irányába. Végre „itthon vagyok”, rövidke utamat azonban, most meglepően mély és érdekes gondolatok övezik…
A cseresznyevirág éppen rügyet bont és a vadszilva sem akar nagyon lemaradni tőle. A Zagyva parton pedig, még a máskor oly komoran "zúgó-búgó", öreg füzek is aranyba borulnak, ahogy elsuhanok mellettük. Ez az „arany” azonban, most úgy érzem, számomra, mindennél többet ér…
Talán, csak most értem meg igazán, az idő „bölcs” múlását és természet örök érvényű ébredésének összhangját. Bevallom, sok minden átfut az „agyamon”, de azt biztosan tudom, hogy ma nem fogok „10 pluszos” halakkal küzdeni, és az is biztos, hogy nem fogok rekordokat dönteni sem, de valahogy nem is vágyom erre… Igazi „retro” peca készül, suhanc koromat és főként lázadó, önmagamat kereső, ifjú éveimet szelem most át villámgyorsan, ahogy autóm végül bekanyarodik a tóhoz vezető bekötőútra.
Annak idején, a „piros ruszki bringával”, de más volt még ez az „út”! Fülemet csípte a hajnali szél és a ládám, a bicaj, hátsó csomagtartójára volt még tisztességgel „fel-gumi pókozva”, míg a „cejg”, a didergő kezemmel, szorosan a kormányhoz fogva utazott. "Boldog idők..."
Kiszállnék a kocsiból és legszívesebben, amolyan nosztalgiából, le-sétálnám az utat.
A kiszemelt hely még üres a tavon, gyorsan „beülöm hát a kiszemelt placcot”! Kissé furcsa most a kezdet, hisz nem „alapozok”, csak etetőkosárral szerelt feeder botjaimmal keresem a halakat… Dereng, már az ég alja, nagyon reggel akar lenni. Hűvös is van, de a szél még szerencsére kímél...
A „távolban” ébredő „városom” felett, az ég oly színekbe „törik” a hajnal súlya alatt, hogy szinte el is felejtem, hogy a botjaim már beélesítve, kapásra „éhezve” várakoznak...A halak azonban nem mutatnak túl nagy aktivitást, variálnom kell tehát! Hamarosan kisebb csalira, vékonyabb előkére és fokozottabb, azaz dippelt ízekre váltok! Botjaim mögött, tétlen perceimben, gondolataimban süllyedek...
szívemnek kedves, tavaszi jövevények ők...
Végre kapások jönnek... persze nem nagyok a halak, de szívemnek kedves, tavaszi jövevények ők!
Nem vagyok telhetetlen, jól is érzem magam, de ennek ellenére, nem sokáig tervezem ezt az első, tavaszi horgászatot. Gyorsan bepakolok az autóba, majd elhagyom a tavat. Miközben haladok, mögöttem, csak úgy porzik a „bekötő út”… ez igen érdekes látvány volt így tavasszal! Változnak az idők, nincs mit tenni, nyugtázom, majd félhangosan sóhajtok magam elé: de még mennyire, hogy változnak… itt a kocsiba „zárva”… egyre csak a "sárga szobába" zárva… egyre csak a gondolataimba zárva… Vagy az egész meg sem történ? Ezen gondolkozom... azonban egy dolog egészen bizonyos:
így került vissza Gaston Leroux a könyvespolcra, annak is a legfelső, „porral lepett” szegletére…
U.i.: Azt hiszem, így maradt mögöttem az a március, és valahogy így került vissza Gaston Leroux a könyvespolcra, annak is a legfelső, „porral lepett” szegletére…
Nagy Róbert – Black Cap
címke kép forrása: http://watch.leak.pt/01/2013/abc-dos-relogios/sera-o-seu-relogio-mesmo-a-prova-de-agua/
