Úti célunk ezúttal az "Arizóna Carp lake" volt, ahol optimális feltételeket reméltünk és leltünk is, egy sikeres kezdéshez.
Gazsi Arnold személyében igazán "jó gazdát" ismerhettünk meg, hiszen bármilyen kérdésünk vagy elintézni valónk támadt a felkészülés alatt, mindig és mindenben készséggel segített. Ezúton is köszönet neki! A "Bia-tó", mely néven talán a legtöbben ismeritek e vizet, Budapest felől Biatorbágyon áthaladva az 1-es úton Herceghalom felé mintegy 1 km-re (tábla jelzi) található! Vagy másként: Tatabánya felől az 1-es úton haladva, Budapest felé, Biatorbágy-Zsámbék táblánál jobbra fordulva érhető el. Minden információ, kedvcsináló "galéria", valamint egy folyamatosan frissülő rekordlista is elérhető, az alábbi webcímen: Biató
Annyit azonban mindenképp érdemes tudni erről a szép halálmonnyal rendelkező, igen kulturált, rendezett környezettel kialakított vízterületről, hogy itt a "fogd és engedd vissza" szemlélet az uralkodó. A nem túl változatos mederrel rendelkező és a szinte "akadók" nélküli vízen mintegy húsz darab, kényelmes bojlis hely került kialakításra, melyeken akár 4-6 bot is problémamentesen elfér. Ezeket az állásokat előzetes bejelentkezés alapján lehet (le)foglalni.
Még javában február "tombolt", amikor szinte naponként nézegettük az internetes időjárási előrejelzéseket. Azt kémlelgettük barátaimmal, hogy vajon mit tartogat számunkra az indulásra kitűzött kora márciusi időjárás!
Felemás érzésekkel kezdtük meg a felkészülést, hisz a prognózis szerint, "alapos" mínuszok vártak ránk, legalábbis az éjjeleket tekintve... Vajon, milyen lesz a halak kapókedve? Vajon, hogyan reagálnak a halak az etetésre? Működnek-e majd a kedvenc csalijaink? Megfelelőek lesznek e a végszerelékeink? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések sokasága kavargott a fejünkben, de végül is, március hatodikán délután útra kelt a csapat. Az a "Zóna-légió", amely végül is a 7-es, 8-as és 9-es "faházas bojlis" állast lakta be az Arizóna Carp-laken...
A baráti kör mindenre elszánt tagjai elhelyezkedtek, a kilencesen Lendvai Sanyi és a lassan de egyre biztosabban pontyhorgásszá "serdülő" fia, Máté "Máté Carp", míg a hetesen Hoványi "Papi" Attila és Toman "Húszplussz" Áron ütött tanyát. E két ádáz csapat között, a nyolcason, Profanter "Kósza" Ádám barátommal szálltunk ringbe. Mivel csak péntek délután érkeztünk, így éppen csak végeztünk a bójázással és a szerelékek elhelyezésével, amikor alaposan lehűlő levegővel az egyre fogyatkozó fények között ránk köszöntött az első este...
narancs...piros...sárga..fogyó fények a tó felett...
Én még "zöldfülűnek" számítok a "Bián", így csak megérzéseimre támaszkodhattam, na meg az előzetes begyűjtött információkra, amelyeket szokásomhoz híven, minden esetben kissé kritikusan fogadok...
Ennek megfelelően, az egyik csapdámat a parttól, mintegy 50 méterre helyeztem el, a különböző nagyságú, BAIT-TECH halibut pelletekből kialakított "etető-ágyon". Itt tokhalat reméltem... Mivel 3 botos jegyet váltottam, így a másik két szerkó, a tóközép vagyis "zsilipvonal" (régi karósor) magasságban várta az ébredező pontyokat...
Mivel paszta ólmos szerelékeket készítettem, szükségem volt egy hideg vízben is "jól dolgozó" anyagra. Manapság már sokféle kiváló gyári paszta kapható, én mégis a egyik régi nagy kedvencemhez, a BAIT-TECH Special "G" Green Groundbait-hez nyúltam, ami könnyedén hozható olyan halmazállapotúvá, amely remekül tart a paszta-ólmokon. Zöld színe, finom szemcsemérete és legendás csalogatóhatása, ezen a túrán is jól kamatozott...
Bait Tech csalik Black Cap teszten...jeles eredménnyel!
alaposan felkészültem, bár egy új víz, mindig nagy kihívás...
A benti pályát, a már sokszor bizonyító STÉG etető bojlikból és etető pelletekből alakítottuk ki társaimmal. Ezek a hazai gyártású csalik roppant népszerűségüket elsősorban frissességüknek és magas csáberejüknek köszöntetik, amellett, hogy fejlesztésükkor, igen nagy tapasztalattal rendelkező ponty-horgászok működtek közre.. Magam és barátaim is előszeretettel használjuk, így különösen ajánlom, akár a rövidebb pecákra is, a pörgős és gyors halfogásokhoz! Az új, 2015-ben debütáló, "gyümölcs-kagyló" ízzel véleményem szerint, egészen biztos, hogy bárhol sikeresek lehettek!
Az éjszaka csendesen indult. Az egyre csak lefelé süllyedő higanyszál azonban nem volt ránk túl jó hatással. Annak ellenére, hogy sötétedés után pár perccel Lendvai Sanyi egy pompás nyolcas-forma tükrössel rázta fel a társaságot! Erre inni kell, nem is lehet vitás... Később, egy szerény és hideg vacsora után újrahúztunk Ádámmal. A levegő csak hűlt és hűlt körülöttünk, így sorban kerültek fel ránk a vastagabb ruhák! A stégeken elhelyezkedő faházakba húzódtunk. Sanyiéknál és Attiláéknál, egy-egy sátorfűtés duruzsolt csendesen, így szégyen, nem szégyen, sűrű szomszédolásra kényszerültem...
Lendvai Sanyi barátom pompás hala, megadta az alaphangot...
Éjféltájt egy "szabályos" nyári húzós kapás szólított ki a stégre, ahol eközben már javában "jégkorszak" uralkodott. Körülöttem mindenütt szilánkosra a fagyott a világ... volt azonban valami bizarrul vonzó abban, ahogy az összes felszerelésre rátelepedett a "kékes-fehérség". Csontig hatoló, szinte metsző hideg, de szerencsére szélcsend volt.
A 30PLUS KODEX jelzőm, egyenletes, nyugodt kapást közvetített felém, így nagy reményekkel emeltem rá a készségre... A tó azonban nem adja könnyedén a kincseit, így ezúttal, be kellett érjem egy közel 5 kilós fagyoskodó tőponttyal. Egy gyors fotó után azonnal vissza is engedtem a halat.
éjszakai vendégem, már fagypont alatt érkezett...
Áronéknál is jelentkezett pár kisebb hal az éjszaka folyamán, de inkább a faházban paroláztak a patronos sátorfűtés kellemes melege mellett. Sanyiéknál teljes csend. Hajnalig szinte semmi, majd Máté percei következtek. Történt, hogy az ifjú horgász, még a reggel hat óra előtt partra segített egy 13,40 kg-os tükröst! A remek hal, na meg a közben lassan de biztosan melegedő idő mindannyiunknak visszaadta az "életkedvét".
Máté igen pazar hajnali hala, magasra tette számunkra a mércét...
Jól láthatóan, a naposnak mondható időjárás hatásara, szinte az egész tó benépesült. Kiskabát, egy vékony sapka és napszemüveg...ki hinné, hogy pár órával ezelőtt, még mínusz 7 fok volt...!?
nappali pontyaim, ezúttal nem voltak túl nagyok, de így is nagy élmény volt a kifogásuk...
A halak kapókedve a nappali órákban igen gyér volt. Ennek valódi okára később derült fény... mi azonban makacsul váltogattuk a csalikat és erőltettük a pecát! Attila barátom, remekbe szabott "früschtük-je", mindannyiunk arcára mosolyt és elégedettséget csalt. Így szinte észre sem vettük, de már újra vastagon a délutánban találtuk magunkat.
Attila pazar ételei és vendéglátása újra feltöltött minket energiával...
Toman "húszplussz" barátom hamarosan egy 13 kilót meghaladó parádés ponttyal borzolta a kedélyeket. A jó kezű "feederes sportoló", egy balansz és egy pop up jellegű csalit faragott egymásba, ez hozta meg számára a sikert. "Papi" hamarosan, egy bő tízessel kontrázott rá "stégtársára", miközben Ádám, csodálatos tokhallal nyomatékosította, hogy ő sem csak kirándulni jött...
Toman mester, most sem aprózta el a dolgot...
cimborám tokhala, igazolta stratégiánk helyességét és kárpótolta fáradozásainkat...
ifjú horgászokkal a parton... tanár éveimet visszahozó pillanatokkal...
Mi van veled Black Cap? Kérdezték a barátok... Igaz ami igaz, az eközben általam kifogott, 2 darab 5 kilogramm alatti "bajszos" nem nagyon szolgált megelégedésemre!
Besötétedett... elő is került némi "védőital" ami igazán jól jött, hisz valljuk be, ilyenkor még nemigazán mondható kellemesnek a passzív üzemmód. A második éjszakánk is szélmentes volt, mi több, igazán hangulatos, csillagos égbolttal köszöntött minket a tó felett...
Telihold volt... a hatalmasra "növő" narancsos-sárga korong olyan hangulatot árasztott, mintha csak valamely scifi filmben lettünk volna. Felejthetetlen élményt jelentett... De mivel kapásunk nem volt, "fedezékbe" húzódtunk társaimmal. Alaposan bebugyoláltam magam, mivel újra fokcsikorgató hideg támadt. Alvás helyett gondolataimba merültem, hosszasan elméláztam a horgászat nagyszerűségén és az emberi ösztöneink minden akadályt legyűrő érvényesülni akarásán. Eközben, a hetes stégen Attila szép pontyot és egy tokot is fogott, tapasztalt társam, alaposan "ráérzett a vízre", nem is lehet vitás...
Attila, az éjszaka leple alatt fogta meg a túra halát...egy 15 kilogramm feletti ponty személyében!
Hajnalban még pár kisebb pontyot fogtunk, majd a napfelkelte feledhetetlen percei következtek. A fények olyan méltóságteljesen és határozottan "zuhantak ránk", hogy pillanatok alatt olvadt fel minden körülöttünk.
Ádámnak halaszthatatlan dolga volt, így el kellett hagynia a tavat. Megérkezett azonban Jani Ferenc barátom, aki kissé mosolyra is derült, amikor meglátta fagyos és fáradt ábrázatom...Érkezése után nem sokkal egy pompás tokkal fotózkodhattam, amely elnyúlt ábrázatomra újra életet varázsolt.
felszerelésem hajnali csendélete...
a tokhal érdekes halfajta, egy nagyobb példány fogása, remek sportélmény...
Feeder botját, jó 80 méterre húztuk be, majd újult erővel kezdtük meg a horgászatot! Sanyi és Máté nem sok-mindenről tudott beszámolni, Attiláék is inkább a reggeli elkészítésével foglalkoztak. Ferivel, egészen délig polemizáltunk a történteken és egy újabb közös visszatérést tervezgettünk. A bojlis cuccok hallgattak, úgy nézett ki, hogy a nappali órák nem hoznak most kapásokat. Aztán a tógazdát kifaggatva megkaptuk a választ. Eszerint napközben, a tó sekélyebb, felső részében tanyáztak a halak, óriási darabszámban...csupán az éjszaka vonultak keresztül a tavon, amiből mi is tudtunk "fogogatni". Ezt azonnal megcáfolandó történésként, Feri komám spicce határozottan jelezte, hogy érdeklődő van a zsinór másik végén!
Feri hala, a túra záró akkordjának bizonyult...
értékes tapasztalatokkal és egy új víz adta élményekkel gazdagodhattunk, hamarosan visszatérünk!
A horgászatra szánt időnk lassan lepergett... Így kissé elfáradva, de azért határozottan kezdtünk a pakolás mostoha műveletéhez. Utoljára még a szememmel "megmértem" magamnak a vizet, majd elhagytuk az Arizonát...Összességében igen tartalmas horgászaton voltunk túl, ahol a rendkívül hideg éjszakák ellenére, sikerült pár, igazán szép halat kifognunk. Bőven maradt még "hal" a horgászatban, így már javában tervezzük a visszatérést!
Olvassátok, kövessétek továbbra is a Zóna magazint, ahol ígérem beszámolok majd a történésekről...
Speciális köszönet Judák Barnabásnak, a helyszínen biztosított elektromos csónakmotorért, valamint az ezúttal is hibátlanul teljesítő etetőhajóért! Köszönjük! Keressétek Ti is: www.etetohajokolcsonzes.hu
Nagy Róbert - BLACK CAP
