A főzsinór 0.25-0.35-ig „monofil” változat, ami a lentebb ismertetett szerelékekkel kerül összhangba valamint kevésbé hajlamos a bosszantó gubancolódásra. Azt se felejtsétek el, hogy egy-egy termetesebb folyami hal partig vezetése is indokolja a „vastagabb” zsinórt és az „alattomos” akadókról, amik a legjobb haltartó helyeken vannak, még nem is beszéltem…
a Tiszán
A folyóvízi ponty csalikról:
A folyón pontyra eredményesen horgászó körökben továbbra is vitathatatlanul a kukorica a legfogósabb csaliféleség. Lehet ízesített vagy natúr, a ponty viszonylag hamar felismeri, és szívesen fogyasztja. Kivalló eredményeket érhetünk el a puhábbra főzött kellemes illatot árasztó szemekkel ne sajnáljuk hát az időt előkészítésükre. Az élő csalik (csonti, giliszta) eredményességét továbbra sem kérdőjelezhetjük meg, inkább a kérdés azon van, hogy a fehérhalak csipkelődésétől „zavarva” oda ér e a ponty a horoghoz. Az újkori „siker sztorik” mint a pellet és bojli eredményességét az intenzíven telepített tavakon ma már senki sem vitatja. A folyóvízen azonban még véleményem szerint nem alakultak ki azok a „bombabiztos” etetési stratégiák és csali felkínálások, amelyek az állóvizeken már bizonyítottak! Mivel minden folyóvízi partszakasz, mederfenék, folyási sebesség, stb. más és más ezért még sok felfedezni való van ezen a területen.
melyiket válasszam?
Hiába azonban a legjobb csali és jól sikerült etetés, ha a végszerelékünk csődöt mond a döntő pillanatban, vagyis nem feszi fel a ponty a csalink. Nagyon fontosnak tartom ennek a témakörnek a fontosságát, hiszen ez az egyik legdöntőbb momentum.
csupa talány a folyó…
Végszerelék 1.
„egy nagyméretű hurok megkötése után olló segítségével elkészítek egy rövidebb és egy hosszabb ágat, majd a rövid szárra az ólmot a hosszabbra a horgot kötöm (kb 15 cm-t hagyok az ólomnak és 45 cm-t a horognak)”
Végszerelék 2.
„ a főzsinór végére kötöm az ólmot, majd egy kialakított fülbe felette kb. 40 cm-re egy 10 cm-es előkét kötök ”
Végszerelék 3.
„elsőnek egy szoros gumiütközőt rögzítek a főzsinóron felső ütközőnek, majd következik a speciális lapos etetőkosár, majd gumigyöngy jön és forgókapocs, amibe az előkém rögzül. A kapocsra érdemes gumi kúpot vagy szelepgumi darabot húzni, ami védi a csomókat és eltartja az előkénket”
Végszerelék 4.
„elsőként egy gumiütközőt rögzítek felső ütközőnek, majd jön a hatszögólom, amit gumigyöngy és forgókapocs zár. A horogelőke itt is viszonylag rövid, max. 10 cm-es! Ezzel a szereléssel legtöbbször füzér csalit alkalmazok és az előzetesen kialakított etetésen horgászok. Az előke lehet vékony fonott, de nekem sokkal (!) eredményesebbnek bizonyultak a merevebb „monofil” (fluorocarbon) előkék.”
Végszerelék 5.:
„Ez a szerelési módozat sokszor bizonyult a kapástalan időszakokban is roppant eredményesnek! Felfűzök egy nagyméretű etetőkosarat (ez lehet hagyományos bordás típusú) amit felülről egy gumiütközővel megütköztetek. Alulra egy hármas forgót rögzítek, ami felé ütközőnek gumigyöngyöt húzok. A forgó szabadon maradó két ágba egy-egy 5 cm-es vékony (0.12-es) fonott előke jön 6-os vékony húsú fekete horgokkal. Az előkékre és a forgókapocsra szelepgumi darabkát húzok, ami eltartóként funkcionál. A csali itt csupán kizárólag (midi) techno pufi! A kosárba illatos, felhősebb anyag kerüljön!”
Az etetésről:
A megfelelően kivitelezett etetés vitathatatlanul kulcskérdés az eredményesség szempontjából! Tudomásul kell venni, hogy azok az idők már régen elmúltak, amikor a találomra bevetett folyóvízi fenekező készséget megtalálta egy-egy szebb ponty… Folyóvízi pontyhorgászataimon alapvetően négy módszert alkalmazok, annak függvényében választva azokat meg, hogy mennyi időm van, milyen karakterű helyen horgászok és milyen szerelést választok az aznapi horgászathoz.
1.Etetőgombócok: száraz etetőanyagból, őrleményekből, agyag és egyéb csalogató adalékok segítségével kőkeményre gyúrt kerek kissé ellapított gombócok készítése, amiket a horgászhelyünk felett kell a vízbe juttatni. A fenéken felhőt (is) képező anyag helyben maradásra és keresgélésre készteti a pontyokat, így reális esélyünk lehet a kifogásukra. Elég „munkás” dolog a sokszor tekintélyes mennyiségű gombóc elkészítése, de legtöbbször pontosan tudunk etetni ezzel a módszerrel. Partról és csónakból is tudjuk alkalmazni.
2.Szemes magok használata: Az előre beáztatott, vagy főzött kukoricát, búzát közvetlen szórjuk a vízbe előzetesen kiszámított távolságra a horgászhelyünk felett. A legtöbb problémát az okozza, hogy nehezen és sokszor pontatlanul tudjuk kiszámolni azt az optimális távolságot a horgászhelyünk felett ahol a vízbe, kell juttatni a magokat. Számításba kell venni a víz sodrását, mélységét és az áramlás egyéb tényezőit is. Csónakból kivitelezhető.
3.Etetőcsöves módszer: egy erre a célra speciálisan elkészített fém henger, erős kötéllel ellátva. A lényege, hogy csónakból közvetlenül magunk alá leengedve a csövet, rendkívül pontosan koncentrálhatjuk az etetést. Legtöbbször áztatott vagy főzött kukoricával töltjük meg a csövet, csónakból alkalmazzuk.
4.Etetőkosaras csalogatás: Az ólomra valamint az etetőkosárba gyúrt jól tapadó etetőanyagok, paszták igen jelentős mértékben növelik fogási esélyeinket. Sokszor pont ez az egy etetőkosárnyi mennyiség kell a kapás eléréséhez.
folyóvízi hangulat
A fentebb röviden bemutatott végszerelékekkel és alapvető etetési, csalogatási lehetőségekkel legtöbbször eredményesek lehetünk a folyón, de a kísérletezés kihívásokkal teli szépsége mindenki előtt ott van, és szerintem szorosan hozzátartozik a kreatív folyóvízi horgászatokhoz. Remélem ezzel a „mini” sorozattal sokatok számára tudtam egy kicsi segítséget nyújtani a Tiszán való horgászat sikeres űzéséhez. Azoknak a horgásztársaimnak, akiknek még nem állt módjukban megismerkedni a folyóvízi horgászatok szépségével, kívánom, hogy mihamarabb tapasztalják meg egy-egy nyurgaponty semmihez sem hasonlítható vad küzdelmét a Tisza rejtélyekkel teli világában!
