Talán kevesen tudják rólam, de a horgászaton kívül van egy másik nagy szenvedélyem, ez pedig a póker. Teljesen más dolog a két "játék", mégis szerintem rengeteg a kapcsolódási pont a (verseny)peca és kedvenc kártyajátékom között és talán pont ezek miatt imádom őket. A siker egyik kulcsa mindkettőnél, hogy milyen gyorsan és mennyire tudunk alkalmazkodni az ellenfelünkhöz, jelen esetben a meghorgászott vízhez és a halakhoz. Aki komolyabban foglalkozik a két sportág közül bármelyikkel is, annak nyílván van egy bevált alapstratégiája, de ezen a legtöbb esetben kisebb-nagyobb módosításokat kell végrehajtanunk a hosszútávú sikeresség érdekében.
Idén ismerkedtem meg a Pilismaróti-öböllel és már az első pecánk alkalmával magával ragadott a hangulata. Már ekkor kiderült, hogy szép számban járnak be ide a Duna halai és jó néhány keszeget és pontyot sikerült merítőbe terelnem az első próbálkozásnál és a bojlis kollégák is szép bajszosokat kaptak horog végre.
Mivel egy rövid esti peca fért csak bele elsőre, így nem is bonyolítottam túl a dolgot, method technikával pecáztam végig ezt a pár órát. A nyerő kajának az egyik kedvenc mixem vált be, amit előszeretettel használok természetes vizeken, illetve ha keszeges a pálya. Ez nem más, mint a Bait-Tech Envy Greenje, amit felesben keverek őrölt TTX-el és adok hozzá egy jó adag Haldorádó kukoricatejet. Ne lepjen meg, ha bekeverés közben olyan érzés fog elkapni titeket, mintha a strandon épp mellettetek főznék a jó kis csöves kukoricát, nagyon jó illata van ennek a kombónak, és a halak is sok helyen bolondulnak érte! Ehhez igény szerint lehet még rakni egy kis süllyedő angolmorzsát, kendert és némi micropelletet, hogy legyen mit szemezgetni a halaknak és tovább az etetésünkön maradjanak.
Nem sokkal az első pilismaróti kaland után kiírtak ide egy versenyt, amit Oláh Tomi kollégámmal ki is szemeltünk magunknak. Innentől próbáltunk is tudatosabban rákészülni a dolgokra. Először ő nézett le egyedül egy hosszúelőkés pecára, ahol rövid távról nagyon szépen fogta a keszeget és még ponty is esett be. A verseny előtt egy közös horgászatot tudtunk még beiktatni ide. Tomi ekkor hosszúelőkézett egy rövid, 15 méteres távon, én pedig methodoztam, de szintén nem messzire, 30 méter környékére. Mindketten jól fogtuk a keszegeket, de Tomi gyorsabban, ütemesebben tudta húzni őket és ez tűnt stabilabbnak. Ezekből a tapasztalatokból arra jutottunk, hogy egy hosszúelőkés, ütemes keszegezésre talán stabil taktikát lehet építeni és ez tűnt ekkor a legjobb megoldásnak. Arról már akkor beszélgettünk, hogy ennek a rövid távnak a működése erősen kérdéses lesz, ha egyszerre 30-40 ember leül és elkezd zajongani és csapkodni a vizet, így én már ennél a pecánál azt éreztem, hogy nem szabad 30 méternél kintebb horgászni majd a versenyen.
Eljött a verseny napja, teljesen felkészültem a hosszúelőkés pecára: több távot is kimértem, 30 és 45 méterre csináltam alapozó etetést. A már fent említett etetőanyaggal készültem, ami mellett csonti, pinki, giliszta, vágott giliszta és kendermag került ki a tálcámra. Csupa finomság, ami eddig itt olyan szépen működött.
És most jön a DE... Az előre eltervezett taktikánk olyannyira nem működött, hogy az első másfél óra alatt egyetlen keszeget tudtam kiimádkozni a vízből. Ki akartam tartani az eltervezett taktika mellett, de ennyi idő után azt éreztem, hogy valami teljesen mást kell csinálnom, mert ez bizony ma nem működik és nem is láttam a fényt az alagút végén :) Láttam, hogy itt-ott elcsípnek 1-1 pontyot, sok esetben random dobálva, így kézbe vettem a nagy botot és repült is be a method kosár 80 méter környékére. 15 percet ültem rajta, mikor szép lassan eltekeredett a spiccem és pár perc múlva meg is volt az első pontyom. Természetesen bevágás után azonnal beakasztottam a zsinóromat az orsóm zsinórklipszébe, hogy következő dobásra is visszataláljak oda. Második methodos halamra 10 percet kellett várnom, ami egy kárász volt. Innentől a verseny végéig szinte minden dobásra halat tudtam fogni onnan és az utolsó fél órára már 2-3 perces ütemre jöttek a kapásaim. A nyerő csali ezen a versenyen a The Juice 8mm-es pop-upja volt, minden halamat ezzel fogtam, csak a színekkel kellett variálnom. Természetesn a verseny folyamán megvolt köztünk a kommunikáció Tomival, így ő is időben tudott váltani, aminek nála is meg lett az eredménye.
A végelszámolásnál 14 kiló feletti súllyal zártam, amivel sikerült megnyernem ezt a versenyt, Tomi pedig a dobogó 3. fokára állhatott fel. Ehhez az eredményhez viszont az kellett, hogy menet közben dobjuk kiötlött taktikát és egy totál más fajta pecát vegyünk elő. Alkalmazkodnunk kellett ahhoz, hogy sokkal beljebb húzódtak a halak erre a napra és egy más technikát is kellett alkalmaznunk, hogy szákba terelhessük őket. Kitarthattunk volna az előzetesen kigondolt dolgok mellett, de nem nagyon hiszem, hogy akkor ennyi sok szép dunai hallal és kupával fotózkodhattunk volna.
"Nincsenek titkok, csak közös siker!"
Hoffmann Feri
