Az áprilisi bolond időjárásnak nyoma sem volt, mikor úgy gondoltam: eljött az idő, hogy számomra a legkedvesebb tavam felé vegyem az irányt. Itt kezdtem el horgászni újra, és a kezdeti nehézségek ellenére is valahányszor meghallom azt, hogy „Préri-tó”, a szívem gyorsabban ver, és alig várom, hogy kedvenc helyemen a halakat üldözzem…

Hogy mi? Természetesen a horgászszezon! Bár, ha jobban belegondolok, szinte véget sem ért. December elején még volt horgászható víz, sőt még verseny is! A január pedig rögtön enyhe idővel és kiolvadt tavakkal indított. Február is hasonlóan kezdődött, így az első szombat reggel már a Préri tavon ért minket. A bőrig ázás mellett jó néhány ponty fárasztásával lettünk gazdagabbak. Az élmények hatására a következő szombatot is bevállaltam a gyanús előjelek ellenére: