Amikor a fogcsikorgató hideg a legtöbb horgászt a meleg szobába kényszeríti, amikor a vastag hópaplan a tájat fehérbe – szürkébe öltözteti, az igazi megszállottak akkor sem tétlenkednek, hiszen amíg a Duna nem zajlik, mindig van hova kimenni horgászni. Persze, az ilyen kihívások kemény próba elé állítják a férfi ember tűrőképességét, de kellő felkészültséggel és némi akaraterővel minden nehézség könnyedén áthidalható. Jómagam kimondottan szeretek havas tájban horgászni. Ilyenkor úgy érzem, csak én vagyok egyedül, semmi sem moccan, minden nyugodt. Hunyorgó szememet elvakítja a havas vidékről visszaverődő fény, ahogy a folyó parti lehetőségeket vizslatom. Ilyenkor érzem igazán átfagyott végtagjaimban a meleg vér lüktetését, azt hogy élek. Igen, újra itt vagyok és ilyen embertelen körülmények között is átérzem a természet minden rezdülését...

Ha beköszönt a november és ezzel együtt az igazi (horgász) embert próbáló zordabb idő, akkor főként a ragadozó halakat veszem célba. Élő hallal csalizva úszóval vagy fenekezve próbálkozom, de legtöbbször azonban mégis a sportos pergető horgászat előnyeit igyekszem ilyenkor előtérbe helyezni. Az elmúlt évek alatt sok kiváló horgásszal volt módom megismerkedni, akiknek kitartása, helyismerete és a rablóhal horgászatában szerzett jártassága mindig is lenyűgözött. Gál Krisztián barátom Jászladányban lakik, kedvenc vize a Tisza és a nagy folyó környékén található holtágak és csatornák vad világa...