Lehet úgy is keszegezni, hogy alig van kapás, de lehet úgy is, hogy 2-3 percenként akciózunk! Két ilyen keszegezés történetét, tanulságait olvashatjátok György Tamás tollából!

Talán az egyetlen olyan módszerről van szó, amivel mindenki találkozik, aki a szabadidejét a vízparton halfogással kívánja eltölteni. Méltán nevezhetjük a horgászat alfájának, hiszen a legtöbbünk a partszéli apróhalazással ismerte meg a horgászatot. Akik végigjárták a horgászat „iskoláját”, tudják, hogy ez az egyik legfontosabb alapköve annak, hogy valaki tényleg megtanulja az alapokat és gyorsan megszeresse a horgászatot.

Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy szép halakat fogjak szép helyen. Ezért a horgászatra szánt időmet gyakran igyekszem olyan helyeken eltölteni, ahol a halak méretét háttérbe szorítja a környezet. Persze a festői természet sokszor ringatja nagy halak illúziójába az embert, az esetek többségében mégsem erről szólnak ezek a horgászatok. Ha el tudjuk engedni a zsinórszaggató pontyok gondolatát, életünk legcsodásabb élményeivel gazdagodhatunk…

Nemrég egy kedves ismerősömmel beszélgettem a keszegezés rejtelmeiről. Hosszasan taglaltuk egymásnak a tapasztalatainkat. Szóba került a MIDDY cég egyik terméke a csonti kosár névre hallgató kis „kütyü”. Mivel én még nem próbáltam, kaptam pár darab kosarat különböző méretben, hogy szerencsét próbálhassak vele kedvenc vizemen. Kezdetben kicsit bizalmatlan voltam a kosárral kapcsolatban, de a horgásznap végére kiderült, hogy kétségeim alaptalanok voltak.

A nyughatatlan horgászember lelkében mindig ott motoszkál az ismeretlen vizek, új területek felderítése iránti vágy. Persze sokkal kényelmesebb olyan helyekre menni horgászni, ahol már megtapasztaltuk a dörgést és a fogás tutinak mondható, mégis jól esik időről időre próbára tenni a szerencsénket egy-egy új élményekkel, új kihívásokkal kecsegtető tavon, vagy folyószakaszon. Persze a kalapban a siker mellett mindig ott van a kudarc lehetősége is... Az áprilist java részt e szellemben történő, úttörő horgászatoknak szántam. Már türelmetlenül vártam az egymást követő hévégéket, hogy meglátogassuk a Pest megyében található Háziréti tározót, illetve a Tata szívében elhelyezkedő Cseke tavat. Megvallom őszintén minkét horgászatot illetően nagy reményeket tápláltam, mégsem jöttek úgy be a számításaim, ahogy előre gondoltam.

Már november közepe van, de még mindig csodálatos az idő. Azonnal összerakom, amim van és irány a part. Nemrég vettem egy 5m-es spiccbotot és még ki sem tudtam igazán próbálni. A Dunán fogtunk utoljára vele csalihalat, abból is vagy kettőt. Úgyhogy szinte még haltalan, most talán megtudom milyen. Valószínűleg ez lesz az utolsó békéshalas horgászatom idén, ezért nem lenne rossz zsákmányolni egy kis keszegsereget. Nem vagyok egy finomszerelékes specialista, de egy könnyű úszós szereléket nem volt nehéz összeállítani.