Szerencsére a tavalyi évben elég sok napot tudtam eltölteni tóparton a kedvenc időtöltésemmel, a horgászattal. Mégis minden alkalommal szóba került, hogy igazi vad vizeken is ki kellene próbálnunk magunkat és a horgásztudásunkat. Teljesen egyértelmű választás lenne a Duna... De én minden alkalommal arra hivatkoztam, hogy annyira más, hogy annyira vad, annyira………

Nincs is szebb élmény, mint amikor kitűzöl egy célt és megvalósítod. Ezt történt Kvityá-val is, a helyszín pedig a Duna fővárosi szakasza! Egyszer olyan, egyszer ilyen - folyóvízen egyszerűen!

Már többször megkaptam azt a kritikát, hogy keszegezős történetet sosem közlök le. Sajnos ez igaz. Tőlem valahogy távol állnak a finomszerelékes módszerek és horgászatra szánt szabadidőmben inkább a nagyhalas taktikákat alkalmazom. Van egy vízterület azonban, ahol a keszegezés új értelmet nyer, ez a víz pedig a Duna. Aki ismeri a módszerét a vad sodrásban történő horgászatnak és vállalja a körülményes etetés kialakítását, az nem ritkán két – három kilós lapátdévéreket, termetes jászokat, harcos márnákat és különleges folyami halak sorát kerítheti horogvégre. Persze a víz ereje miatt itt nem lehet könnyű szereléket használni, hiszen a sodrás tovagörgeti a feeder etetőkosarat, elmossa az etetőanyagot. A dunai horgászat megköveteli az erős felszerelést és a bőséges, agyaggal nehezített etetést. Nevezetnénk ezt a horgászmódszert akár folyami nehézkeszegezésnek is... :o)

Ricsi barátomat nyár elején láttam vendégül egy tavi pontyozás alkalmával. Dunai horgász lévén, ismeretlen volt számára a terep és a módszer, mégis sikerült elcsípnie egy tizenkét és feles tőpontyot, ami élete eddigi legnagyobb fogásának bizonyult. Hatalmas élményekkel tért haza, és ígéretet tett, hogy még ebben az esztendőben visszahív engem egy hosszú hétvégére az Esztergom alatti Duna szakaszra. Már többször vendégeskedtem náluk és rendkívül különleges halakat fogtunk együtt azon a részen.