A minap egyik horgász ismerősöm arról panaszkodott, hogy a Tisza bizonyos részein lehetetlenség pergetni, mert állandóan hatalmas busatestekbe akad a könnyű pergető cucc műcsalija. Egyből megkérdeztem a sráctól, hogy akkor miért nem busára horgászik, ha annyi van ott belőle. Válasza a szokásos volt: „Én nem szoktam gereblyézni!”

A folyóvízi pontyhorgászat legfontosabb komponense az elhivatottság. Az ismeretlen utáni vágy, a megismerés lehetősége és a kezdetekhez való visszatérés élménye mind közrejátszik a folyóvízi halak iránti elköteleződésnek.
Nézzük mindjárt a feltételrendszert! Ki tudunk e jutni a folyóra? Mennyi időt tudunk ott, a tényleges horgászatra szánni? Rendelkezünk e elegendő elméleti felkészültséggel ezen a területen? Rendelkezésre állnak e az eszközi tényezők a sikeres folyóvízi pontyhorgászathoz? Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell válaszolnia! Ha valóban készen állsz erre, nézzünk pár részletet.

Biztos voltam benne, hogy jót fogok horgászni. Minden stimmelt: szép idő, kecsegtető vízállás és egy általam jól ismert szakasz...

Halat ott könnyű fogni, ahol sok van. Ezzel a közhellyel nem nagyon lehet vitatkozni. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor még a felkészült horgász szája is tátva marad. Hiába a halbőség, a halak horogra kerítése nem mindig egyszerű feladat.

Talán az egyetlen olyan módszerről van szó, amivel mindenki találkozik, aki a szabadidejét a vízparton halfogással kívánja eltölteni. Méltán nevezhetjük a horgászat alfájának, hiszen a legtöbbünk a partszéli apróhalazással ismerte meg a horgászatot. Akik végigjárták a horgászat „iskoláját”, tudják, hogy ez az egyik legfontosabb alapköve annak, hogy valaki tényleg megtanulja az alapokat és gyorsan megszeresse a horgászatot.

Már majdnem véget ért a kérészek repülése. Nem mondom, hogy nem láttunk már nagyobbat, de ígéretesnek tűnő virágzás volt az idén. Állítólag ilyenkor nem érdemes a vízre menni, hiszen minden hal a felszínen röpködő, vergődő „bogarakat” szedi össze, és addig esznek, míg pukkadásig telve várhatják a következő esti lakomát. És valóban! Esténként megannyi halmozgás közepette sokan csapódnak be és próbálnak szerencsét. Általában sikertelenül. De nem úgy napközben! Ha jól választunk napszakot mindent a rendes kerékvágásban találunk. Egy ismerősöm keltette fel érdeklődésemet, miszerint az egyik kedvelt Szolnok fölötti folyószakasz kong az ürességtől. Már ami a horgászokat illeti…