Az első részben megkezdett gondolatmenetet folytatva, ma már több horgásztársamhoz hasonlóan, én magam is szívesen horgászok feeder bottal, célzottan Amurra. Meg kell jegyezni – habár, ma már rendszeresebb vendégnek mondható a horgon - kezdetben, csupán a „bojlisok” és a pontyhorgászok járulékos halaként találkozhattunk vele a partokon. Akkoriban még, az elsőre furcsának tűnő szokásokkal rendelkező, „szárazra” került „jövevény”, éppoly érdeklődve szemlélte a külvilágot, mint ahogy, mi Magyar horgászok, magát a halat… Aztán az évek alatt, az Amur „ázsiója” folyamatosan növekedett, így egyre többen és többen lelték örömüket a sportosan küzdő „növényevő” kifogásában. Ennek (is) köszönhetően, egyre másra szaporodtak az amurozás legkülönfélébb kiegészítői az üzletek polcain, majd a horgászcuccaink között. A rezgőspicces módszer adta „lefinomítás”, a megfelelő etetési technikák kidolgozása, alkalmazása és a hajszálelőkén felkínált csalik használata egyre több kapást eredményezett.

Az amur horgászatának egy sor jellegzetessége van, amely azért jelentősen eltér a pontyozástól. Ezek a jellegzetességek az amur pontytól különböző életmódjából, étrendjéből adódnak. Persze pontyozás közben is foghatunk amurt, de jónéhány praktika van, amit érdemes betartanunk, ha céltudatosan amurt szeretnénk fogni. Az amur nagyra nő és nagyon erős, tehát egy finomabb feederrel legyőzni egy komolyabb példányt talán életre szóló élmény lehet.

A legtöbb amur pontyozás közben, járulékhalként kerül horogvégre. Általában a ponty is felveszi azt a csalit, amit az amur, de ha kifejezetten a növényevők a célhalaink ki kell hagynunk a már megszokottá vált hallisztes pelleteket és etetőanyagokat a felhozatalból. Az alábbi kis áttekintés talán ad egy kis segítséget a csaliválasztáshoz!

Nincs is jobb, mint egy jó kis kosarazás a ráckevei Dunán... Fogadjátok szeretettel Gazsi Máté (Bravo Baits) beszámolóját!

Szinte észrevétlenül csente el az a fránya kalendárium a tavaszt és lám-lám, máris júniust írunk... Épp ezen tűnődtem, amikor a legutóbbi horgászatomra pakolgattam össze, a már jól megszokott holmijaim...

„A piros színű, legerősebb spiccem, hirtelen szemet gyönyörködtető ívben indul meg a víz felé… Hatalmas a hőség - az arcomat és a kezemet izzadságcseppek öntik el - amikor a nyél felé nyúlok izgatottan. Érzem, a pulzusom rohamosan emelkedik, de ennek ellenére azért, határozottan megemelem a botot. A pillanat törtrésze alatt, a vékonyka spicc, azonnal „irányba áll”, majd némi meglepetésemre, lazulni kezd a zsinór… orsóm hajtókarjával, gyorsan visszanyerek pár métert a dobra, mikor nem messze tőlem, felemelkedik a víztetőre egy széles, barnás-zöld hát. Fújok egyet és lazítok a féken - mindkettőre szükség volt - hisz a hal iszonyatos erővel tör ki a túlpart irányába…”