Ha nyitott szemmel járunk, szinte lépten-nyomon horgászatra alkalmas vizekbe botlunk. Viszont sokszor hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elsiklani felettük. De van, hogy észre sem vesszük azokat… Pedig a hirtelen jött horgászatok tökéletes helyszínei ezek és általában csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk. A csatornákról van szó. Kisebb-nagyobb vízfolyásokról (és itt nem a főcsatornákra gondolok), amik behálózzák az egész országot és olyan vidékeken is horgászati lehetőséget biztosítanak, ahol nem találkozhatunk természetes vizekkel.

Lassan véget ér a nyár, a horgászó diákok hamarosan már az iskolapadba ülnek (köztük én is). A gólyák elrepülnek, az ősz pedig megérkezik, de ennyire ne szaladjunk előre. Augusztus vége, az az Szent István király ünnepe jó okot ad arra, hogy egy igazi nyárbúcsúztató horgászatot vigyünk véghez. A helyszín Szarvas, Kákafoki-holtág.

Talán az egyetlen olyan módszerről van szó, amivel mindenki találkozik, aki a szabadidejét a vízparton halfogással kívánja eltölteni. Méltán nevezhetjük a horgászat alfájának, hiszen a legtöbbünk a partszéli apróhalazással ismerte meg a horgászatot. Akik végigjárták a horgászat „iskoláját”, tudják, hogy ez az egyik legfontosabb alapköve annak, hogy valaki tényleg megtanulja az alapokat és gyorsan megszeresse a horgászatot.

Néhány óra, egy fél nap is, amit hobbinkra fordítunk, fel tudja pezsdíteni a horgászember életének állóvizét! Persze benne van a pakliban, hogy nem tudunk aznap "csodát" tenni. Mit tehetünk ilyenkor? Egyszerűen vissza kell menni!

Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy szép halakat fogjak szép helyen. Ezért a horgászatra szánt időmet gyakran igyekszem olyan helyeken eltölteni, ahol a halak méretét háttérbe szorítja a környezet. Persze a festői természet sokszor ringatja nagy halak illúziójába az embert, az esetek többségében mégsem erről szólnak ezek a horgászatok. Ha el tudjuk engedni a zsinórszaggató pontyok gondolatát, életünk legcsodásabb élményeivel gazdagodhatunk…