„Ez a harc lesz a végső!” - dúdolgattam magamban, a még gyerekkoromban, utolsó generációs úttörőként tanult dallamokat, miközben a látóhatáron lassan feltűntek a bokodi hőerőmű óriás, piros-fehér sávos kéményei. Amikor ide érkezik az ember, mintha egyszeriben a régmúlt szocialista időkbe térne vissza. Az egész tavat belengi az iparosodás és az urbanizáció érzése, ahogy elhaladunk, az annak idején még a bányákból csencselt gerendákból megépített, vízen álló kunyhók hada mellett. Az erőmű kifolyójához érve nagyot dobban a lakótelepi ember szíve, hiszen a betontól betonig kijelölt horgászterület ismerősként köszönti a szürke falakhoz szokott horgászt. És ez most nem az irónia helye. Ennek a mesterséges környezetnek is van egyfajta bája, akár az ősvadonnal körülölelt természetes vizeknek. Nem rosszabb itt horgászni, nem jobb, csupán egyszerűen más.

Végre elérkezett az idei első éjszakai horgászat ideje. Már nagyon vártam, mert amióta belekóstoltam, azóta ha tehetem csak éjszaka megyek. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint nappal. Nem utolsó sorban kevesebben vannak a tóparton így kisebb a zsivaj is. Merényletem helyszíne ismét a kedvenc tavam a Joker tó volt. A szokásos módon egy órával hamarabb értem a tóhoz így még sokan voltak a nappalos brigádból lent. Addig is, amíg vártam a soromra kifaggattam őket. Ki mit fogott és mivel. Bizony voltak azért betlik is. Hat órakor aztán birtokba vehettem a kiszemelt helyet, ami majdnem ugyan az volt, mint a nappali horgászatnál, de még egy kicsit beljebb mentem az elárasztott részhez. Az volt a tervem, hogy azt a rész fogom meghorgászni, amit normál vízállásnál úszóval szoktam elérni. Most az egyik fenekező szerelést szántam erre a helyre.

Idén már harmadszor készültem horgászni menni, és bizony az előző alkalmak gyenge eredménye után reménykedtem, hogy végre valami normális méretű halat is tudok fogni. Sajnos az első alkalommal csak egy sügért fogtam. Bár ha a másik oldalról közelítem meg akkor jó dolog is lehet, mert ez volt az eddigi legnagyobb sügérem. Pontosan 20 cm. De nem ezért mentem. Másodszorra viszont egy 20 dkg-s keszeg és egy 30 dkg-s kárász került a szákba. Ráadásul úgy, hogy elvileg két nappal ez előtt volt telepítés. Hozzáteszem másnap volt egy verseny, amit 7 kg keszeggel nyertek meg. Na, ez sem egy nagy eredmény.

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.