Kétséget kizáró tény, hogy hazánk legnagyobbra növő ragadozóhalának a megfogása mindig is népszerű témája volt a horgászirodalomnak. A harcsa kifogásának különböző lehetőségeit tények, misztikumok, és kérdések sokasága lengi körbe, pont úgy, ahogy kapásidőn, derengő fejlámpánk fényét, a Tisza-tavi, éhes szúnyogok hada...

Szerencsére, nem adta meg magát könnyen az idő az ősznek, és így közel 20 fok kürüli nappali hőmérsékletet ígértek arra a hétvégére. Nem volt hát mese, menni kellett. A hosszú hetek óta uralkodó magas légnyomás nem túlságosan kedvezett ugyan, de a rendelkezésünkre álló szabadidő végül mindent felül írt...

A Téli vízszint beállítása a Tisza-tavon mindig egyet jelent azzal, hogy csukahorgászok hosszú sora lepi el a legjobbnak vélt helyeket. A környékbeli horgászok és az ország legkülönböző pontjairól érkezők célhalai ugyanis, ezidőtájt sokszor koncentrálódnak azokra a helykre, ahol a táplálékhalak is sokasodnak, a hidegre fordult, sokszor már fagyokat hozó kisvizes időszakban...

Persze, hogy türelmetlen vagyok. Én is nagyon várom már a tavaszt... A természetes vízeken folytatott hangulatos és helyenként eredményes téli horgászataim után, ezúttal meglepően könnyen adtam be a derekam, egy jónak ígérkező, tavi feederhorgászatra. Társammal kényelmesre véve a figurát, reggel 8 körül kezdtük meg a horgásznapot...

A nyár közepe általában tartogat egy-egy jó pontyos túrát számomra, amelyeken a magamfajta horgászember, teljesebben megélheti a vízparti lét nagyszerű élményét. Ezúttal Zónás kollégámal Sly-al indultam el, és igyekeztük alaposan "kimakszolni" az előttünk álló pár napot. Az alábbi sorokon és képeken keresztül számomra is újra megelevenednek a történtek, titkon azt remélve, hogy ti is tudtok belőle pár hasznos gondolatot meríteni!