A minap egyik horgász ismerősöm arról panaszkodott, hogy a Tisza bizonyos részein lehetetlenség pergetni, mert állandóan hatalmas busatestekbe akad a könnyű pergető cucc műcsalija. Egyből megkérdeztem a sráctól, hogy akkor miért nem busára horgászik, ha annyi van ott belőle. Válasza a szokásos volt: „Én nem szoktam gereblyézni!”

A folyó kecsegtetőbb helyei a hétvégék, ünnepnapok és a napfény hatására úgy telnek meg horgászokkal, mint a tavaszi rejtett szélvizek apró babahalakkal. Többen kicipelik az asszonyt, mert különben csak alig-alig látnák. A nők húst sütnek, a gyerekek tücsköket hajtanak a töltésen és persze üvöltenek torkuk szakadtából. A horgász pedig azon évődik, hogy legközelebb vagy otthon marad a családdal, vagy egyedül jön.