Már április legutólsó napjait mutatta a naptáram, amikor végre újra a csónakomba szálhattam. Mivel nagyon a nyakamon volt a pontytilalom, így már valóban csak 1-2 alkalom maradt Tisza-tavi kedveceim célzott horgászatára. Mivel előzetesen fejben már összeraktam mindent, már "csak" a tökéletes megvalósítás hiányzott...

Alapjaiban véve nem hiszek a szerencsés horgász napokban... Sokkal inkább az alapos felkészülésben, a pontos időzítésben, a rendszerességben, de legfőképpen a horgászat őszinte szeretetében és a vízparton megéllt értékes időben. Éppen ezért, mostanában gyakran döntök, akár napközben is arról, hogy a délutánt már a parton töltöm. Ha jön az "érzés", akár csak pár órára is de elindulok, ám ehhez, legtöbbször, közeli horgászhelyeket keresek...

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a dologgal, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de nem minden esetben van elegendő horgászidőm. Ez nálam nem azt jelenti, hogy folyton irígykedve nézem a posztokat más horgászok többnapos túráiról... hanem éppen ellenkezőleg: sokszor éppen ebben látom meg a saját "challenge-m"! Nagy kihívást látok ugyanis abban, ha sokszor csupán pár óra alatt kell megoldanom a halfogást, és ebben bizony, fontos tényezők egész sorával kell megküzdenem: a horgászvíz gyors megközelítése, a sikeres és kompakt etetés kialakítása, kapást kicsikaró csalizás, eredményes végszerelék elkészítése...

A nyár közepe általában tartogat egy-egy jó pontyos túrát számomra, amelyeken a magamfajta horgászember, teljesebben megélheti a vízparti lét nagyszerű élményét. Ezúttal Zónás kollégámal Sly-al indultam el, és igyekeztük alaposan "kimakszolni" az előttünk álló pár napot. Az alábbi sorokon és képeken keresztül számomra is újra megelevenednek a történtek, titkon azt remélve, hogy ti is tudtok belőle pár hasznos gondolatot meríteni!