Egy ideje már, hogy az évben egyszer-egyszer, ellátogatok a Tokaji Kovács-tóra, amely nemcsak a történelmi borvidék, mindig vendégmarasztaló hangulatát jelenti számomra, hanem számos fejtörő megoldásást is, az itt élő, kitanult pontyok becserkészéséhez. Horgásztársammal, Rácz Zsolttal kezdtem meg azt a 38 órát, amely most is igen aktívra és eredményesre sikerült...

Ha a folyó is kegyes hozzánk, akkor van az ősznek egy nagyon jó időszaka a pontyhorgászatra. Ezidőtájt, főképp a mederben találhatjuk meg kedvenceinket, és ha minden összeaáll, akkor remek élményekben lehet részünk az élő Tiszán...

"Már vágtuk a centit..." A Tisza-tavon érvényben levő szabályok szerint ugyanis, a május egészében tartó tilalmi idő, nem teszi lehetővé, a kedvenceinkre való horgászatot. Aztán, ahogy a naptár júniusra váltott, egyből megindultak a pontyosok, hogy a nászukból visszatérő halak nyomába eredjenek.

Már április legutólsó napjait mutatta a naptáram, amikor végre újra a csónakomba szálhattam. Mivel nagyon a nyakamon volt a pontytilalom, így már valóban csak 1-2 alkalom maradt Tisza-tavi kedveceim célzott horgászatára. Mivel előzetesen fejben már összeraktam mindent, már "csak" a tökéletes megvalósítás hiányzott...

Ennek az írásomnak az apropóját, a legutóbbi horgászatom adta, amikor is a nagyobb testű pontyokat igyekeztem horogra csalni. Március első napjaiban jártunk még, így vállalkozásom sikeressége nagyban függött a helyválasztásomtól, a felkészültségemtől, az alkalmazott technikámtól és különösképp, a csalogatóanyagaim eredményességétől...

A reggeli köd felszakadozik, és a part kontúrjai, lassan, a szememnek is kezdenek ismerőssé szelídülni. A táj kitisztul és úgy látom, a november már alaposan levetkőztette a nyáron oly buja köntösbe tetszelgő, Tisza parti csalitost. Az éjszaka hidegében pihenő csónakom könnyedén indul, nem reszket nem vacog, nem úgy mint én a "városi" ember...