Micsoda szórakozás tud lenni a horgászat! Főleg, ha mozgalmas! Ha ki szeretnéd próbálni, kövesd Tomi tanácsait! :)

 

Lehet úgy is keszegezni, hogy alig van kapás, de lehet úgy is, hogy 2-3 percenként akciózunk! Két ilyen keszegezés történetét, tanulságait olvashatjátok György Tamás tollából!

Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy szép halakat fogjak szép helyen. Ezért a horgászatra szánt időmet gyakran igyekszem olyan helyeken eltölteni, ahol a halak méretét háttérbe szorítja a környezet. Persze a festői természet sokszor ringatja nagy halak illúziójába az embert, az esetek többségében mégsem erről szólnak ezek a horgászatok. Ha el tudjuk engedni a zsinórszaggató pontyok gondolatát, életünk legcsodásabb élményeivel gazdagodhatunk…

Talán az egyetlen olyan módszerről van szó, amivel mindenki találkozik, aki a szabadidejét a vízparton halfogással kívánja eltölteni. Méltán nevezhetjük a horgászat alfájának, hiszen a legtöbbünk a partszéli apróhalazással ismerte meg a horgászatot. Akik végigjárták a horgászat „iskoláját”, tudják, hogy ez az egyik legfontosabb alapköve annak, hogy valaki tényleg megtanulja az alapokat és gyorsan megszeresse a horgászatot.

Ahogy szép lassan átléptünk késő nyárból az őszbe, figyelmem újra a fővárosi Duna szakasz felé irányult, ahol a tavalyi évben a vörös iszap szennyezés félbe szakította a márnaszezont. Szándékomban állt kicsit jobban megismerkedni a budai rakpart lehetőségeivel, mivel hallomásból tudtam, igen derekas halakat rejt a szennyvízbefolyókkal terhelt víz. Ez volt az oka is, ami mindig visszariasztott a budapesti horgászattól. Amióta viszont megépült a csepeli szennyvíztisztító, a befolyások elapadtak és a víz minősége nagyon sokat javult. Érdeklődéssel vártam, hogy vajon milyen halakat sikerül majd horogvégre keríteni az Erzsébet híd alatt, és hogy a megváltozott körülmények ellenére lehet e továbbra is fogni bőségesen a Duna kincseiből.