Az év utólsó hónapja szinte észrevétlenül lopódzott elő, és fagyokat hozó hajnalokkal írta fel magát a naptár legutólsó oldalára. Decemberrel, egy különleges időszak indult el a Tisza-tavon, amely nemcsak páratlan természeti képeket tár a szemlélődő horgászember elé, de ha jól időzítünk, akkor nem csupán az ünnepekre, hanem a ragadozó halakra is jó eséllyel készülhetünk...

Szerencsére, nem adta meg magát könnyen az idő az ősznek, és így közel 20 fok kürüli nappali hőmérsékletet ígértek arra a hétvégére. Nem volt hát mese, menni kellett. A hosszú hetek óta uralkodó magas légnyomás nem túlságosan kedvezett ugyan, de a rendelkezésünkre álló szabadidő végül mindent felül írt...

Vannak helyek, amelyek akkor is ismerősként köszönnnek ránk, ha már rég nem jártunk arra. Vannak helyek, amelyekre elég ha ránézünk, és máris érezzük, hogy megérkeztünk. Vannak helyek, amelyeket sosem felejtünk el... Mi horgászok - szerencsére - ismerünk pár ilyet.

Goromba viharfelhők gyülekeztek a Tisza-tó felett, miközben az extrém alacsony vízállás miatti csüggedtség, horgásztársaimmal egyetemben, egyre csak erősödött bennem. Már augusztus 20-át írtunk és az ünnepnap, szokásomhoz hűen, ezúttal is a csónakomba talált...

A nyár közepe - rendszerint - nemcsak nagy hőségeket hoz, de a vakáció heteit is, amivel együtt aztán a pihenni vágyó tömegek egyszerre indulnak el a vízpartok irányába. Nekünk, Tisza-tavi horgászoknak, ezidőtájt megmaradnak a hajnalok és az éjszakák csendes órái, hogy nyugodtabb körülmények közt hódolhassunk olyannyira szeretett szenvedélyünknek...

"Már vágtuk a centit..." A Tisza-tavon érvényben levő szabályok szerint ugyanis, a május egészében tartó tilalmi idő, nem teszi lehetővé, a kedvenceinkre való horgászatot. Aztán, ahogy a naptár júniusra váltott, egyből megindultak a pontyosok, hogy a nászukból visszatérő halak nyomába eredjenek.