Ha a folyó is kegyes hozzánk, akkor van az ősznek egy nagyon jó időszaka a pontyhorgászatra. Ezidőtájt, főképp a mederben találhatjuk meg kedvenceinket, és ha minden összeaáll, akkor remek élményekben lehet részünk az élő Tiszán...

Goromba viharfelhők gyülekeztek a Tisza-tó felett, miközben az extrém alacsony vízállás miatti csüggedtség, horgásztársaimmal egyetemben, egyre csak erősödött bennem. Már augusztus 20-át írtunk és az ünnepnap, szokásomhoz hűen, ezúttal is a csónakomba talált...

"Már vágtuk a centit..." A Tisza-tavon érvényben levő szabályok szerint ugyanis, a május egészében tartó tilalmi idő, nem teszi lehetővé, a kedvenceinkre való horgászatot. Aztán, ahogy a naptár júniusra váltott, egyből megindultak a pontyosok, hogy a nászukból visszatérő halak nyomába eredjenek.

Ennek az írásomnak az apropóját, a legutóbbi horgászatom adta, amikor is a nagyobb testű pontyokat igyekeztem horogra csalni. Március első napjaiban jártunk még, így vállalkozásom sikeressége nagyban függött a helyválasztásomtól, a felkészültségemtől, az alkalmazott technikámtól és különösképp, a csalogatóanyagaim eredményességétől...

A reggeli köd felszakadozik, és a part kontúrjai, lassan, a szememnek is kezdenek ismerőssé szelídülni. A táj kitisztul és úgy látom, a november már alaposan levetkőztette a nyáron oly buja köntösbe tetszelgő, Tisza parti csalitost. Az éjszaka hidegében pihenő csónakom könnyedén indul, nem reszket nem vacog, nem úgy mint én a "városi" ember...

Gyorsan pergő naptár lapok és rapszódikus szezon... Talán e fura kettősséggel, nameg, hajnali hidegekkel, tudnám leginkább összegezni, cikázó gondolataimat, amikor horgászcsónakomat állítom irányba, hogy mihamarabb vízen legyek...