Kis csapatunk a 2013. évi pecázásokat értékelve nem panaszkodhat. Rengeteg élményben volt részünk ebben az évben, mint fogások, mint tapasztalatok révén. A horgászhelyek között voltak vad és intenzív vizek egyaránt. Ebben az írásomban a vadvizeken szerzett élményeinkből és fogásainkból szeretnék egy kis ízelítőt bemutatni.

November van... A nemrég még gyönyörű sárgás, vöröses színekben pompázó fák levetett ruhája, immáron eső áztatta, puha avar szőnyegként borítják az erdők talaját. A csupasz ég felé meredő fák ágai, melyekről egykor erőtől duzzadó, méregzöld levelek árnyékából, csodás hajnali madárfütty szólt, most csupán hangoskodó éjfekete madarak hadának ad estére szállást. Kéményekből felszálló füst illata fűszerezi be a környező kihalt, sötét utcák hűvös levegőjét. Kései órán cipőm talpának halak kopogása töri meg csupán a csendet, ahogyan sietősen lépkedek hazafelé az utcák kövén. Gondolataim messze járnak, valahol a nyár derekán, Dunai márna fogások emléke csal mosolyt, a kabát gallér takarta arcomra. Másnapra pecát tervezek...

Végre újra elérkezett az augusztus, mely számomra egyet jelent a forró nyári éjszakákat átívelő dunai feederes horgászatokkal. Imádok kint ülni a sötétben és várni, hogy valami vadul megcibálja botom spiccét, hallgatni a folyó mély, nyugodt morajlását és a városi fénybuborékból kiszabadulva csodálni a mélyfekete égboltot az ezer, meg ezer égi lámpással. Ilyenkor új életre kél az ártéri erdő. Bagolyhuhogás, denevérek röptének nesze, sündisznók, rókák csörtetése vonja magára a horgászember figyelmét. Kísérteties, kissé félelmetes, de mégis felemelő érzés részese lenni az éjszakai folyópart társas magányának, melyet csak egy-egy tova úszó sétahajó, vagy uszály által korbácsolt hullámtámadás zavar meg csupán időnként. A napkelte, az meg valami csodás jelenség. Mikor pitymallatkor az előbukó nap rózsaszínbe öltözteti a tájat és egyszeriben minden új életre kél... nos, ezért a pillanatokért érdemes élni úgy hiszem.

Üdvözlet mindenkinek, Toman Áron vagyok Verőcéről. Egy éve feederezek aktívan és néha talán már túl megszállottan is... Ebben az írásban, itt a Horgász-Zóna „hasábjain”, szeretném nektek bemutatni, egy horgászatom élményein keresztül, az Akasztói horgászparkot, ami bő fél év alatt megannyi 10 kiló feletti ponttyal ajándékozott meg.

A párommal évek óta eljárunk Ozorára, ebbe a Tolna megyei kis faluba, pontosabban az Ozorai Horgászparadicsomba. Ebben az évben a szeptember 2-3-4 i napokat tudtuk itt tölteni a peca túrán. 2-án 14-órától lehetett átvenni a faházat, ami közvetlenül a tóparton van, ebben fogunk lakni három éjszakát. A ház tiszta, frissen húzott ágynemű, pedáns tisztaság --- a helyzetnek megfelelően nincs fűtés, világítás, térerő, wc ---, az éjszakai horgászathoz a fáklya és az elemlámpa dukál, a többi a kőházban megtalálható (konyha, tusoló, wc és külön szekrény, amiben minden megtalálható a főzéshez, terítéshez).

Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagy pontyainak, ködös és távoli oázisaként…