A verseny izgalmától izzadni kezd a tenyerem, pedig koránt sincs meleg… főleg itt a „B” szektorban nincs, ebben a szűk kis nádnyiladékban, ahol most állok. Takarva az októberi napfénytől, most mégis mindenre elszántan indítom útjára a fekete dobozkából kiválasztott „tvinyót”! A tény: nincs még halam ebben a fordulóban. Ez a gondolat jár egyre a fejemben, miközben a csalim igyekszek egy hínárcsomó mellett elakadás nélkül elvezetni. Hamar ki lehet ám „szállni” a versenyből! Ha itt most nullázok, akkor biztosan, hogy ki… Reggel az „A” szektorban fogott méret körüli csukám parádés kezdésnek bizonyult, de semmit sem ér, ha itt most nem fogok!

Ha beköszönt az október és vele együtt hűvösebb, esősebb, ködfoltokkal érkező reggelek fogadnak, mindig eszembe jutnak a vizek ragadozói! Az ablakomon kinézve, tekintetem a távolba réved… hatalmas rablások, látványos „búrványok” és a riadtan menekülő apróhalak jutnak ilyenkor az eszembe! Talán az összes horgászati módszert tekintve a mű csalival történő halfogás a leginkább ősi, emberi zsákmányszerző ösztöneinket leginkább aktivizáló cselekménysor. Az óvatos ragadozók becserkészése, a csalinkra hirtelen rávágó hal már túlmutat a horgászaton, ez maga az ösztön, a zsigereinkben hordozott, átörökített anyag, önkéntelen felszínre emelkedése! Előkészítem hát pergető felszereléseim és izgatottan várom a tarka falevelekkel körülvett, elsárgult nádasok hívó szavát. Így történt ez azon a szép őszi napon is, amikor Gál Krisztiánnal eredtünk a csukák nyomába. Az alábbi képriportból az is kiderül, hogy milyen sikerrel…

MANN'S HardNose twisterrel a Zagyván.

Sűrű, vastag ködfüggöny borult az októberi szürke tájra, olyan áthatolhatatlan közeget képezve, hogy alaposan meg kellett gondolnom minden lépésemet, miközben az öreg vasút rozsda lepte sínpárjai mellett bandukoltam. Hihetetlennek tűnt, hogy szinte az orrom hegyéig nem láttam a csípős hajnali párában. Ahogy a mai napra kiszemelt, mély vizű bányató felé közeledtem, az áthatolhatatlannak tűnő fehér fal egyre masszívabb lett, hogy a halőrbódét is csak a közvetlen közelébe érve pillanthattam meg. Nagyon ritkán horgászok ilyen körülmények közt, de kíváncsian vártam, a szokatlan időjárási jelenség talán vajmi meglepetéssel szolgál a nap folyamán. Első dobásaim a nagy semmibe röppentek, csak a víz csobbanásából hallottam, hogy a megfelelő helyen landolt termetes műcsalim. Mosolyogva gondoltam bele, ha netán most akasztanék egy szép halat, a partra emeléshez ki kéne tapogatnom, merre úszkál zsákmányom a vízben...

Legutóbbi kalandozásunk a Veresegyházán található, Pamutipari horgásztavon ért véget. A remek peca után cimborámmal elhatároztuk, hogy hamarosan visszatérünk, és újra lecsapunk a csukákra. Azonban a megérkezés cseppet sem volt zökkenőmentes. Az indulást reggel 7:30-ra terveztük a szokásos tömegközlekedési eszközök bevonásával. A vonat már negyed kilenckor megérkezett az állomásra. A felszállás után a hangosbemondó kis türelemre szólított fel minket, zavar elhárítás céljából. Annyira siettek a MÁV-os dolgozók, hogy 9.40-körül fel tudtunk szállni egy vonatpótló buszra. Örömünk nem volt határtalan mivel csak egy darabig vitt minket a busz. Majd megint átszállás ezúttal a vonatra. Hát igen kalandos volt ez a kis reggeli túra, de 11 körül meg is érkeztünk a horgásztóhoz.

Milyen kár, nézem a hajnali esős eget. Aztán magabiztos mozdulatokkal mégis elindulok a ruhásszekrény irányába, hogy előkeressem a tavalyról "ottfelejtett" meleg horgászruhám... A megszokott dolgok kerülnek az autóba, nem viszek semmiből sem feleslegeset, sem keveset ilyenkor magammal. Jól tudom, egy rosszul összeállított menetfelszerelés a pergető, kereső horgász halála tud ilyenkor lenni.