Ennek az írásomnak az apropóját, a legutóbbi horgászatom adta, amikor is a nagyobb testű pontyokat igyekeztem horogra csalni. Március első napjaiban jártunk még, így vállalkozásom sikeressége nagyban függött a helyválasztásomtól, a felkészültségemtől, az alkalmazott technikámtól és különösképp, a csalogatóanyagaim eredményességétől...

A késő őszi pontyozásokba belefeledkezvén, már alaposan átcsúsztunk a decemberbe, amikor végre jó híreket kaptam a Kis-Tiszáról! Igaz, minden évben járunk oda a vízleengedés után, de a nyári zsúfoltságot, manapság a téli tömeg váltja, szóval nem árt ide időben érkezni. Igen, igaz ez még karácsonykor is...

A Téli vízszint beállítása a Tisza-tavon mindig egyet jelent azzal, hogy csukahorgászok hosszú sora lepi el a legjobbnak vélt helyeket. A környékbeli horgászok és az ország legkülönböző pontjairól érkezők célhalai ugyanis, ezidőtájt sokszor koncentrálódnak azokra a helykre, ahol a táplálékhalak is sokasodnak, a hidegre fordult, sokszor már fagyokat hozó kisvizes időszakban...

A reggeli köd felszakadozik, és a part kontúrjai, lassan, a szememnek is kezdenek ismerőssé szelídülni. A táj kitisztul és úgy látom, a november már alaposan levetkőztette a nyáron oly buja köntösbe tetszelgő, Tisza parti csalitost. Az éjszaka hidegében pihenő csónakom könnyedén indul, nem reszket nem vacog, nem úgy mint én a "városi" ember...

Gyorsan pergő naptár lapok és rapszódikus szezon... Talán e fura kettősséggel, nameg, hajnali hidegekkel, tudnám leginkább összegezni, cikázó gondolataimat, amikor horgászcsónakomat állítom irányba, hogy mihamarabb vízen legyek...

Ebben a rendhagyó rövid cikkben egy kis múlt idézésre hívlak, ahol saját, ifjú korban kialakuló kötődésiről, emlékeiről lesz szó, nameg a nem is oly rég startoló facebook csoportomról, amelynek fő témája a: Tisza-tó! Tehát ha érdekel Magyarország második legnagyobb, ám véleményem szerint legizgalmasabb vízterülete és az, miért ragadott meg engem annyira, akkor ígérhetem: a "Kalauz" pont neked való lesz!