Közel 1 éves(!) előkészület, egyeztetés, információgyűjtés után, március 26-án végre útra keltünk, hogy kifogjunk legalább egy óriás tokhalat a Nemesnádudvari tőzeges tóból. Korábbról csak pár beszámoló és újságcikk, valamint kósza hír állt rendelkezésünkre e vízterületről, amelyeket azonban nem éreztük annyira "erősnek", hogy erre helyezzük teljes mértékben a taktikánkat...

Egy kezdet sosem könnyű, pláne akkor nem, ha az ember, fejben még be sem fejezte igazán az előző szezont. Türelmetlenül számolni a napokat, várni, hogy olvadjon a jégpáncél, felszereléseket karban tartani, újdonságokat beszerezni és még sorolhatnám... ugye ismerős!?

A fogyatkozó naptár egyre csak türelmetlenebbé tett az elmúlt napokban. Le föl járkáltam a munkahelyemen, morogtam, szabályosan idegesítettem a környezetem. Oly sok lenne még a tervem erre az évre, hogy nincs is már annyi hétvége, hogy megvalósítsam azokat... sóhajtottam magam elé. Éppen ezért, ezen az október eleji, szerdai napon úgy döntöttem, hogy nem várom meg a hétvégét és pontyozni indulok!

Az alábbi színes képkockákon és beszámolón keresztül, most, egy ez idáig nem megszokott témájú összeállítás következik! Egy olyan eseményről szólok, amit reményeink szerint, sok-sok hasonló követ még a jövőben.

Ígéretünkhöz hűen, az alábbi sorokon keresztül, bemutatjuk az I. ZÓNA pontyfogó kupán első helyezést elért „ZÓNA csapatot”, kicsit közelebbről. Reményeink szerint, minden kedves érdeklődő, aki szán pár percet az olvasásra, talál magának valami értékes információt. Következzen tehát a „két Robi”, azaz Nagy Róbert és Csákó Róbert!

A nagy halak utáni vágy és a bennem szunnyadó horgász ösztön nem hagy egy perc nyugtot sem. Nap, mint nap újabb horgászatokat tervezek. Álmaimban halakkal küzdök, miközben egy tavaszi portyán a sekély víz határán, gyors irányváltoztatással, alacsonyan a föld fölött repkedve, egy bíbic hallatja vijjogó „bé-bic” hangját… ezzel ébresztve fel engem az álomvilágból.