A megszokottnál kegyesebb hozzánk az időjárás. Kiéhezett horgászlelkünk rohan velünk a vízpartra, hogy újra feltöltődhessen. Sokan emiatt hajlamosak vagyunk ajtóstul rontani a házba, aminek a vége egy eredménytelen és csalódott horgászat lesz. Attól, hogy a tavaszi napsugarak kellemesen melegítik hátunkat, ne feledkezünk meg róla, hogy pikkelyes barátaink még kevésbé aktívak a 3-4 fokos vízben, mint mi a 15 fokos napsütésben...

Hosszúra nyúlt a tél és a napok egyre csak lassabban és lassabban teltek. Kellemes napsütésre vágytam már, olyanra ami "lekéri" a vastag kabátot és arcot cirógató mosollyal köszönti a partra végre kijutó horgászembert...

Az idő kegyetlen gyorsasággal telik... már december elsejét mutatta a naptár, amikor cimborámmal, Barta Mátéval, végre össze tudtunk hozni egy közös pecát. Nem variáltuk nagyon túl, kiszemelt helyszínük egy alig órányira található kisebb vízterület volt...

Mondanom se kell, hogy pazarul kellemes téli napokat éltünk, és ezzel együtt, mi végig munkahelyi "fogságban" figyeltük a szép tiszta időjárásban készült fotókkal teletűzdelt beszámolókat az interneten… Kár is lenne tagadni: türelmetlenek voltunk...

A jeges szél sosem volt a barátom, bár szerencsére egy kiváló thermo ruha, és a Horgász-Zónában zsákmányolt kifejezetten télre való könnyű Eva anyagból készült csizma társaságában nincs lehetetlen...

Hiába közeleg az év vége, velünk együtt sokan, továbbra sem teszik el téli pihenőre a felszereléseiket. A Zónából egy páran, úgy gondoltuk, hogy ezúttal egy ismeretlen tavat veszünk célba, mindezt, persze már a lefinomított feeder botjainkkal...