Hosszúra nyúlt a tél és a napok egyre csak lassabban és lassabban teltek. Kellemes napsütésre vágytam már, olyanra ami "lekéri" a vastag kabátot és arcot cirógató mosollyal köszönti a partra végre kijutó horgászembert...

Egy kedves olvasónk küldte a lenti élménybeszámolót.

Ember ilyen gyorsan még nem öltözött... Hazafelé már a másnapon járt az eszem, hol és hogyan lehetne halas a kezem. Aztán pakolás közben jöttek a további ingerek. Kicsit elcsúsztam az újdonságok kipróbálásával, de ami késik, nem múlik...

Különös cím ez egy horgászverseny beszámolójának, de számomra a hétvégén megrendezett Mindenamimethod verseny több volt egy egyszerű megmérettetésnél. Messzebbről indítanám a történetet. A feederversenyek forgatagában létezik egy megkerülhetetlen csapat, akik bármely időjárási körülmények között bármely tavon képesek megtalálni a halakat. Az esetek döntő többségében, ha elindulnak egy versenyen, akkor kupával zárják azt. Természetesen már ez is figyelemre méltó, de ami mégis kiemeli Őket a többi csapat közül, az az, hogy arcoskodásban, hangulatteremtésben és humorban verhetetlenek. Ezekből kitalálható, de azért nevesíteném, a Fortély Teamről van szó. Gyalus „Fortély” Pisty képes egy gyengébb idegzetű horgász agytevékenységét rövid úton leépíteni a szövegelésével, ha mellé, vagy 50 m-es körzetébe ül. :) Kiss „Fortély” István (Kipi) pedig hanyag egyszerűséggel rommá tud verni bárkit a fogásaival.

Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagy pontyainak, ködös és távoli oázisaként…

A természet épphogy ébredezik, a vizek partjai felettébb „fakó” arcukat mutatják a korán kimerészkedő horgásznak. Nincs ez másképp a Tisza Tavon sem… a nádas még sárgás-szürkés, és a téli alacsony vízszint komor, „kisvizes”, legtöbbször saras partszegélye várja az idelátogatót. És mégis! Amikor az éves Tisza Tavi engedélyem becsúsztatom az Állami jegyem mellé, a többi igazolvány közé, valami furcsa bizsergés járja át a testem. Menni kell és kész!