A vízpartra érkezve különböző szempontok alapján helyezkedünk el. Van, aki mindig ugyanoda ül le nem is annyira a fogás miatt, hanem megszokásból. Van, aki a többi horgásztól legmesszebb és van, aki a legkényelmesebb helyen ül le (esetleg a büféhez a legközelebb). A pihenni vágyó horgász felállítja a rod-rod-ot, bedobja a szereléket és várja a jószerencsét. Ha sok és nagytestű halat szeretnénk fogni, ennél egy kicsit többet kell tennünk!

Temérdek gyártó, jó pár típusa közül választhatunk pontyfogó horgot szerelékünkre. A sok típus és méret között sokáig kísérletezgethetünk, ami rengeteg időt elvehet az amúgy véges szabadidőből. A megfelelő nagyságú, alakú és színű pontyozó horog megtalálását megnehezítheti, hogy a gyártók nem követnek semmilyen standard számozást, az adott horogméret márkától függően teljesen más nagyságú kampót takarhat. Ezzel a kis írással szeretnénk hozzájárulni, hogy több idő maradjon a halfogásra. Ne feledjük, akármilyen horgot is választunk, mi is látjuk és a hal is látni fogja!

A legtöbb horgászhelyen rajtunk áll, hogy a pontyok kímélése céljából esetleg feltesszük-e a szakáll nélküli horgokat. Azonban ha több halat szeretnénk megfogni, akkor pontyozáshoz bizonyos típusú horgok eredményesebben használhatók. Melyek ezek és miért? A következőkben ezeket a kérdéseket szeretnénk megválaszolni…

A pontyozó botok karakterét vagy teszt görbéjét a ráírt lb (font) mennyiséggel jelölik. Azt mutatja, hogy mekkora súly alatt (a véggyűrűre kötve vagy azon átvezetve a zsinórt) hajlik meg 90 fokig a bottest.
Tehát e szerint a definíció szerint egy 3 lb-ás bojlis bot, (figyelembe véve, hogy 1 lb=0,4536 kg) 1,36 kg-nál hajlik meg derékszögben. Ha van egy saccra 3 lb-s botunk, akkor elkezdhetjük a mérést pl. 2 lb-vel, majd ezt fokozatosan növelve juthatunk el a valós értékhez. Ez lenne a hivatalos mérési mód. Azért választották ezt, mert ez egyszerű és egyértelmű. Vagy mégsem?

Október közepét írtunk, amikor sikerült szabaddá tennem magamat arra a hétvégére, amikor a kollégák egy jónak ígérkező pecát szerveztek. A Cser-tó volt a kiszemelt helyszín ahová ők rendszeresen járnak. Sok jót meséltek erről a helyről így izgatottan vártam a szombat reggelt. A hajnali háromkor kelés kevéssé tetszett, de szükséges volt, mert fél ötkor találkám volt Lacával. A többiekkel ötkor találkoztunk az autópálya melletti egyik benzinkútnál. Természetesen mi értünk oda a leghamarabb. A kutas hölgynek is elég korai lehetett az időpont, mert várni kellett rá pár percet mire előjött hátulról. Kifelé menet azért majdnem hasra estünk egy jól megtermett kutyában mely éppen fókának képzelhette magát. Amíg vártunk magamra vettem a sí overallomat mert igencsak röpködtek a mínuszok. Miután mindenki megjött nekiindultunk és ahogy terveztük fél hatra oda is értünk a tópartra.

Mitől lesz egy szerelék eredményesebb, mint a másik? Miért fogsz halat csak az egyik végszerelékeddel, amikor a másikat is szinte ugyanoda dobtad be? Egyáltalán mi alapján válasszuk ki a megfelelő eszközöket a halak horogvégre kerítéséhez? Azt mondhatom, ezek és a hasonló kérdések sora, már gyermekkorom – horgásszá válásom - óta foglalkoztatnak. Nem csupán végigkísérik életem, hanem folyamatosan ébren tartják bennem a kísérletező horgászt… Talán ezért is van, hogy szeretem kipróbálni a különböző végszerelék típusokat, érdeklődve hasonlítom össze őket és figyelem meg a hatásmechanizmusukat. Az alábbi „képriport” segítségével egyik kedvencemet mutatom be nektek, amelyet alkalmazok mind a feederes mind a bojlis horgászataim alkalmaival. Fontos megjegyeznem itt, hogy mindig a választott módszer sajátosságaival arányos kiegészítőkkel használom. Ismerkedjünk meg, kicsit közelebbről a Stiff-rig-el!