A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...

Van egy pár barátom, akik rendszeresen bejárnak hozzánk, a szaküzletbe, ide a XIII. kerületbe, ahol most ezeket a sorokat is a virtuális „papírra vetem…” Ilyenkor mindig nagy lelkesedéssel kezdünk el beszélgetni, hiszen hamar közös szenvedélyünk, a pontyfogás kerül a középpontba. Mindig kikérik a véleményem az új csalikról, eszközökről vagy éppen egy-egy jónak ígérkező horgászhelyről! Megtisztelő bizalmukat igyekszek maximálisan megszolgálni és én is szívesen hallgatom beszámolóikat valamint érdekes tapasztalataikat a pontyfogás különböző területeiről.

…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

A tavalyi évben nagy sikert aratott, PATAKPART-ZÓNA kupa, idén is megrendezésre került, a festői környezetben elterülő, "Újságírók taván". A 11 felkészült csapat rendben és pontban megjelent a május 30-án elrajtoló viadalon, ahol ezúttal annyi szabálymódosítást eszközölt a szervező bizottság, hogy "csupán", a 3 kilogramm tömeget meghaladó halak kerültek "lemérésre". A szeszélyes, május légvégi időjárás és ezzel együtt a halak kapókedvének a változása, több szempontból is érdekes versenyt vetített elő... abban azonban mindenki biztos lehetett, hogy ebben a 28 órában, senki sem fog unatkozni!

A mostani ajánló apropóját, az elmúlt hétvége horgászata adta. Barátommal, Áronnal a Harsányi tavon portyáztunk ismét, és a kapások szünetében, volt időnk a különböző szerelékekről diskurálni. Szóba kerültek azok az apróságnak tűnő kiegészítők, amelyek csupán az első ránézésre tűnnek jelentéktelennek! Mindkettőnk nagy kedvence, a lebegő csalik alkalmazása, vagy a csalijaink balansz állapotba hozása. Sok halat sikerült már kifognunk így, és mindkettőnknek megvannak azok az apró titkai, amelyek hozzásegítenek, kedvenceink merítőbe tereléséhez...

Lassan, megfáradtan, a perzselő melegtől kimerülve készülődtünk a közelgő estére. Már alig vártam, hogy a nap elbújjon a horizont mögött és a perzselő kánikulát felváltsa a langyos májusi éjszaka. Éppen a sátor összeállításával bíbelődtem, amikor fájdalmasan felsírt egyik orsóm nyeletőfékje. Mire odaszaladtam felszerelésemhez és bevágtam, a termetes hal vagy tíz méter zsinórt rántott le a dobról. Soha ilyen brutális kapást nem tapasztaltam még azelőtt. Éreztem, komoly ellenfél rugdalódzik a zsinór végén, mégis erőltetnem kellett a fárasztást, a víz alatt megbúvó csök miatt. Sajnos, ennek meg is lett az eredménye. Zsinórom féltávnál megkönnyebbült és a szerelék üresen szánkázott felém a víz felszínén. Ejnye, pedig talán éppen ez volt a nap hala...