Továbbra is method feeder és method mix tesztelés. A mai alkalommal visszatérünk Forráskútra egy meleg augusztusi napon. Melyik durrant nagyobbat? Következik a negyedik rész.

Úgy érzed, mindenhonnan a method feeder módszer népszerűsítése folyik? Nem véletlen! Ha idáig hősiesen ellenálltál a töltögetős method kosárnak, itt van 5 nyomós ok, ami rávehet arra, hogy mégis kipróbáld!

A nagy sikerű szeptemberi baráti találkozó és verseny után határoztuk el, hogy még az idén vissza fogunk térni Dorogra a Lógatóra. Az akkori versenyen szerzett tapasztalatokat azóta persze alaposan mérlegeltük, kiértékeltük és már készen állt az új terv: kifogjuk az akkor „meglépő” óriásokat! Én a legnagyobb bánatomra egyéb elfoglaltságaim miatt végül nem tudtam a csapattal tartani, de bűnöm „vezekléseként” megígértem, hogy magamra vállalom a krónikás szerepét…

Megismerkedni egy új tóval, vízterülettel az mindig csodálatos érzés. E lehetőségnek sajnos hátrányai is lehetnek. Mégpedig az, hogy a horgász nem fog semmit, vagy nem olyan eredményes amilyen lenni szeretne. Hogy nekem hogyan sikerült az első Akasztói „randim”? Az ebből a cikkből kiderül. Reggel 6 órakor indultunk Akasztóra ahová a család többi tagja is elkísért. Sajnos mivel majdnem 130 km-re lakunk Akasztótól így elég későn tudtam elkezdeni a horgászatot.

Method horgászataink során azt vettem észre, hogy az etetőanyag beállítása és a halak megtalálása a legfontosabb. Ezek után már csak élvezni kell a pecát, nem kell sokat variálni. Legutolsó két horgászatom alkalmával ez nem így volt, nagyon nem így volt. Az volt a szituáció, hogy nem jött a hal. Láttam a halakat, rájuk dobtam, tudtam a távolság nem rossz, csak éppen nem vették fel a szokásos csalit, a szokásos horogelőkén.

Két történetem is van, amelyeken keresztül be szeretném mutatni, hogy néha milyen kevésen is múlik a dobogó legfelső foka. Nemrég egy amatőr verseny családi fordulójában volt szerencsém rajthoz állni. Édesanyámmal indultunk közösen, ami azért nagy szó, mert Ő nem hogy a versenyzéssel, de még a horgászással is csak most ismerkedik. Nagyon lelkesen állt a dolgokhoz, de azért tisztában voltam vele, hogy a dolgok nagy része rám fog hárulni. 9 órai dudaszóval indult a verseny. Két távolságra etettem, 50 illetve 90 méterre. A 90-est szántam a nagyobb halaknak, míg az 50-es egy biztonsági „B” terv volt. A kezdet viharosra sikerült, a már többször megfigyelt 10 perc, most is működött. A benti etetésről jött az első jelentkező, felvettem a kontaktust a hallal, megkezdtem a fárasztás, anyu előkészítette a merítőhálót. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, felvisított a másik orsó is. Mire anyu odaért, sajnos meglépett a a horogról a hal, de legalább így lehetőségünk volt az első „kisdisznó” nyugodt megszákolására. 7 kg, nem is rossz kezdés!