Ősz óta a horgászataimat inkább a ragadozó halaknak szenteltem, de az április beköszöntével figyelmem újra, a már aktívan táplálkozó pontyok felé irányult. Tavaly az aggostyányi Római tavon elég tisztességes eredményeket sikerült elérnünk, ezért választottam ezt a tavat idei pontyozásaim első színhelyéül. Az időjós felhős, esős időt ígért, ami az előző napok derűs időjárásához képest némi lehűléssel járt. Szerencsére a hidegfront váratott magára egy napot, így egy kellemes, napsütötte áprilisi szombatot sikerült kifognunk.

A nagy pontyok kifogása nem egyszerű feladat, a túlhorgászott bojlis vizeken bizony már jónéhányszor kifogták őket, a felső méretkorlátozásnak, illetve a C&R bojlis szemléletnek köszönhetően azonban vissza kerültek a vízbe és egyre kitanultabbakká váltak. Hogy egy ilyen vízen kapást tudjunk elérni, sokszor szakítani kell a megszokott csalizási móddal, olyan praktikákat kell bevetnünk, mint például a hóember csalikombináció.

Egy bojlis horgász számára a kifogott halak testi épsége a legfontosabb. Ahhoz, hogy a hal minél nyugodtabban vészelje át a kifogással járó stresszes periódust, és hogy sérülések nélkül helyezhessük vissza , elsőkén az ehhez szükséges alapvető eszközöket kell beszereznünk...

A bojli, mint csali és a bojlizás mint módszer és szemléletmód, a sportszerű horgászat „őshazájából”, Angliából indult. Az, hogy pontosan ki találta fel e csalit és ki a módszert, még a szigetországban is vita tárgyát képezi, többféle verzió is elolvasható az angol nyelvű forrásokban. Az mindenesetre leszűrhető, hogy elsőként a horog elé hajszálelőkén felkínált csalis technika alakult ki, és ehhez született meg a tökéletes ponty csali, a bojli.