Akinek horgász a pasija, könnyen azon találja magát, hogy ő is horgászik. Vagy nem? :) Hát én igen! Szeretnék megosztani veletek egy rövid történetet, amelyben leírom, hogyan is kezdtem el én a horgászatot.

Számtalan variáció áll már rendelkezésére a mai modern kor horgászának, miként csalja horgára az aktuális víz különböző fajtájú halait. A sokszínű ízkavalkád minden alkalommal csábítóan adja alánk a lovat, és ha nem vigyázunk, könnyen eshetünk terepszínű királyságunk örvénylő sokaságának csapdájába...

Május legelején jártunk, amikor végre el tudtam mozdulni pár napra és újra kedvenc vizemen üthettem tanyát, ahol ezúttal, nagy örömömre baráti társaságban "kergettük" a halakat. Az időjárás persze ismét-csak szeszélyes arcát mutatta, amely szeles, hűvös és jégesővel is köszöntött minket a parton. Sebaj a lényeg, hogy végre vízközelben tudhattam magam...

"Festum Omnium Sanctorum", mondja a latin nyelv, vagy ahogy mi, magyarok jobban ismerjük: Mindenszentek napját mutatja a naptár. Ilyenkor az ember meg-meg áll és habár az emlékezés semmiféleképpen nem lehet napfüggő vagy valamely naptári eseményhez köthető, mégis, a gyertyákkal, kisebb-nagyobb mécsesekkel teletűzdelt útszéli temetők látványa, halkabbra veszi a szót, lassabbra a lélegzetet és halhatóbbá a szívdobbanásokat...

Hova menjünk hétvégén? Tettem fel a kérdést barátaimnak egy esős októberi kedd délután. Mivel csupán a vasárnap állt rendelkezésünkre, így a szűköcske szabadidőnk eltöltésére mindenképp egy a fővárostól nem túl messzire található vízterületben gondolkoztunk...

Ha most Te, kedves olvasó a fenti cím láttán - valamint előzetes ismereteid alapján - óriás tok halakról, az azokkal folytatott izgalmas küzdelmekről szeretnél olvasni, akkor talán "csalódni" fogsz... Azonban nekünk horgászoknak, vizeket, természetet féltő, szerető embereknek, meg kell "barátkoznunk" a dolgok történéseivel.