Lassan hozzászokhattunk már az utóbbi évek során, hogy a június a napsütéses kánikula helyett inkább viharokkal, záporokkal teli frontos időt hoz, mintha már nem is a nyár része lenne ez a hónap. Az embernek nagyon észnél kell lennie, ha több napos túrát tervez, mert az önfeledt szórakozást könnyen elsöpörheti egy hirtelen lecsapó vihar. Ha meg olyan helyen horgászunk a szabad ég alatt, ahol még menedéket sem lehet találni az égi áldás elől, akkor igazi istenkísértéssé válhat a tervezett túra. Most mi is egy ilyen helyzetbe csöppentünk faterral, mert az időjárás előrejelzés nem túl sok jóval kecsegtetett erre a hétvégére. Mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk, a már hónapokkal előre lekötött huszonnégy órás pontyos túránkba, hiszen aki nem kockáztat, az nem is nyer... meg persze a kikért szabadságot sem szabad hagyni elúszni.

…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...

Rossz nyelvek szerint a horgászboltosok kedvenc mondása, hogy „a hal az akadóban van”. És valóban! A mondást a horgászmegfigyelés is alátámasztja. Tény, hogy a pontyok szeretnek a hínárban tartózkodni. Kiváló természetes élelemforrás, hiszen sok apró lárva és héjas állat szaporodik a hínármezőben. Ezen túlmenően napközben a hínár oxigént termel ugyanakkor remek búvóhely a halaknak. Ha a halak örülnek, a horgászok is örülnek – de hogyan lehet a hínárban horgászni?

A vízpartra érkezve különböző szempontok alapján helyezkedünk el. Van, aki mindig ugyanoda ül le nem is annyira a fogás miatt, hanem megszokásból. Van, aki a többi horgásztól legmesszebb és van, aki a legkényelmesebb helyen ül le (esetleg a büféhez a legközelebb). A pihenni vágyó horgász felállítja a rod-rod-ot, bedobja a szereléket és várja a jószerencsét. Ha sok és nagytestű halat szeretnénk fogni, ennél egy kicsit többet kell tennünk!

A legtöbb horgászhelyen rajtunk áll, hogy a pontyok kímélése céljából esetleg feltesszük-e a szakáll nélküli horgokat. Azonban ha több halat szeretnénk megfogni, akkor pontyozáshoz bizonyos típusú horgok eredményesebben használhatók. Melyek ezek és miért? A következőkben ezeket a kérdéseket szeretnénk megválaszolni…