Ahogy azt a tavalyi évben is tettük, július második felében, a vízparton "tisztelegtünk" a két évvel korábban tragikus hirtelenséggel elhunyt horgásztársunk emlékének. Gábor, életeben mindig is szeretett volna eljutni a legendásan "nagy-pontyos" Harsányi tóra. Habár nagyon készült már oda, ez sajnos nem adatott meg neki... Hiszem azonban, hogy "odafentről" most mosolyogva tekint le ránk.

A rekkenő kánikula és a kellemetlenül felerősödő meleg szél fenemód nyomasztó körülményeket biztosított számunkra, erre a szűköcske, alig két naposra tervezett horgászatra. Áron és Attila barátaimmal, ismét ellátogattunk kedves vizünkre, hiszen "ha menni kell, akkor menni kell", tartja a mondás...

Miért van olyan kevés női horgász? Kezdem, már érteni, hiszen ha nincs valami, ami átlök a nehezén, akkor talán már én is abbahagytam volna... Ám, ha már a másik oldalon vagy, a horgászat magával ragad és nem enged...

Már április végét írta a naptár, amikor nagy örömömre, egy 48 órás horgászatra nyílt lehetőségem. Barátaimmal újra kedvenc tavunkat céloztuk meg, ahol foglalásunk ezúttal, a tónak egy számunkra még ismeretlen részére szólt...

Közel 1 éves(!) előkészület, egyeztetés, információgyűjtés után, március 26-án végre útra keltünk, hogy kifogjunk legalább egy óriás tokhalat a Nemesnádudvari tőzeges tóból. Korábbról csak pár beszámoló és újságcikk, valamint kósza hír állt rendelkezésünkre e vízterületről, amelyeket azonban nem éreztük annyira "erősnek", hogy erre helyezzük teljes mértékben a taktikánkat...

Új év, új receptek, új tó... Továbbra is gurítom a házi bojlikat, melynek alapanyaga kizárólag method mix. Egy új recept alapján készített golyókkal érkeztem egy számomra új tóra!