Az elmúlt esztendő sajnálatos eseményeinek kapcsán, ha mostanság horgászberkekben elhangzik a neszmélyi Duna neve, minden horgász gereblyéző rabsicokról készült videókat, kifilézett halakat mutató fotókat lát maga előtt. Ha lehunyom a szememet, elém egész más kép tárul. Látom a neszmélyi holtág buja ősvadonnal körülölelt csillogó vizét, melynek mozdulatlan tükrét időről időre megtörik a küszöket hajtó balinok rablásai. Számos szép emlék köt ide engem, hiszen már hosszú évek óta járjuk, az egyik felén zárt öböl mesés partjait.

Ezen a nyáron, június végén került megrendezésre a Csakacsel utánpótlás sportegyesület és a Horgász-Zóna kft. által „kitalált” és megvalósított „gyermek horgász-hétvége”. Az alábbi sorokon keresztül igyekszek beszámolni az ott történtekről. A hagyományteremtőnek szánt "szerveződés" megmutatta, hogy a fiatalokkal való foglalkozás, minden esetben közösségformáló és jellemépítő. Ha mindezt a horgászat keretein belül tesszük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezen céljainkat elérhetjük...sőt!

Az alábbi színes képkockákon és beszámolón keresztül, most, egy ez idáig nem megszokott témájú összeállítás következik! Egy olyan eseményről szólok, amit reményeink szerint, sok-sok hasonló követ még a jövőben.

Végre elérkezett az idei első éjszakai horgászat ideje. Már nagyon vártam, mert amióta belekóstoltam, azóta ha tehetem csak éjszaka megyek. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint nappal. Nem utolsó sorban kevesebben vannak a tóparton így kisebb a zsivaj is. Merényletem helyszíne ismét a kedvenc tavam a Joker tó volt. A szokásos módon egy órával hamarabb értem a tóhoz így még sokan voltak a nappalos brigádból lent. Addig is, amíg vártam a soromra kifaggattam őket. Ki mit fogott és mivel. Bizony voltak azért betlik is. Hat órakor aztán birtokba vehettem a kiszemelt helyet, ami majdnem ugyan az volt, mint a nappali horgászatnál, de még egy kicsit beljebb mentem az elárasztott részhez. Az volt a tervem, hogy azt a rész fogom meghorgászni, amit normál vízállásnál úszóval szoktam elérni. Most az egyik fenekező szerelést szántam erre a helyre.

Idén már harmadszor készültem horgászni menni, és bizony az előző alkalmak gyenge eredménye után reménykedtem, hogy végre valami normális méretű halat is tudok fogni. Sajnos az első alkalommal csak egy sügért fogtam. Bár ha a másik oldalról közelítem meg akkor jó dolog is lehet, mert ez volt az eddigi legnagyobb sügérem. Pontosan 20 cm. De nem ezért mentem. Másodszorra viszont egy 20 dkg-s keszeg és egy 30 dkg-s kárász került a szákba. Ráadásul úgy, hogy elvileg két nappal ez előtt volt telepítés. Hozzáteszem másnap volt egy verseny, amit 7 kg keszeggel nyertek meg. Na, ez sem egy nagy eredmény.

Most, hogy vége a csuka tilalomnak, jól eshet felmelegíteni egy őszi élményt, hisz aki komolyan űzi a rablóhalas pecát, pontosan tudja mekkora szükség van időnként (a kapástalan pecák után) egy kis ambíciónövelésre  Íme: Szakadó esőt mondott előző este a rádió. Nem hittük el, már csak azért sem, mert minden mindegy volt: csukázni fogunk menni és pont. Hajnalban szakadó eső. Igazat mondott a rádió. Persze! Egész nyáron meg az volt, hogy csapadék lesz hétvégén, aztán meg nem volt… Esőkabátot kétszer ellenőriztük, aztán gyí, ki a sötétségbe.