Frici barátom már hetek óta rágta a fülemet, hogy menjünk el Nyíregyháza mellé horgászni, a Verba tanyára, nem fogom megbánni. Sosem értem rá, mindenféle okok miatt, de annyira hiányzott a peca, hogy egy szabadság kivételét megéri a munkahelyen, tehát a péntek miénk. Indulhatunk is, majdnem komplett Big Fish Team formában, Frici, Peti és én.

A nyughatatlan horgászember lelkében mindig ott motoszkál az ismeretlen vizek, új területek felderítése iránti vágy. Persze sokkal kényelmesebb olyan helyekre menni horgászni, ahol már megtapasztaltuk a dörgést és a fogás tutinak mondható, mégis jól esik időről időre próbára tenni a szerencsénket egy-egy új élményekkel, új kihívásokkal kecsegtető tavon, vagy folyószakaszon. Persze a kalapban a siker mellett mindig ott van a kudarc lehetősége is... Az áprilist java részt e szellemben történő, úttörő horgászatoknak szántam. Már türelmetlenül vártam az egymást követő hévégéket, hogy meglátogassuk a Pest megyében található Háziréti tározót, illetve a Tata szívében elhelyezkedő Cseke tavat. Megvallom őszintén minkét horgászatot illetően nagy reményeket tápláltam, mégsem jöttek úgy be a számításaim, ahogy előre gondoltam.

Egész nap bosszankodtam, összejöttek a gondok, munka, család mindenhol probléma, a végén már minden összekuszálódott az agyamban éreztem, kezdem a végét járni! És ekkor megszületett a mentő ötlet, ami már egy ideje körvonalazódott bennem. -Kimegyek horgászni!!!

Végre elérkezett az idei első éjszakai horgászat ideje. Már nagyon vártam, mert amióta belekóstoltam, azóta ha tehetem csak éjszaka megyek. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint nappal. Nem utolsó sorban kevesebben vannak a tóparton így kisebb a zsivaj is. Merényletem helyszíne ismét a kedvenc tavam a Joker tó volt. A szokásos módon egy órával hamarabb értem a tóhoz így még sokan voltak a nappalos brigádból lent. Addig is, amíg vártam a soromra kifaggattam őket. Ki mit fogott és mivel. Bizony voltak azért betlik is. Hat órakor aztán birtokba vehettem a kiszemelt helyet, ami majdnem ugyan az volt, mint a nappali horgászatnál, de még egy kicsit beljebb mentem az elárasztott részhez. Az volt a tervem, hogy azt a rész fogom meghorgászni, amit normál vízállásnál úszóval szoktam elérni. Most az egyik fenekező szerelést szántam erre a helyre.

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.

Az év első nagyhalas kirándulása sosem egyszerű. A felszerelés összeválogatása, az új „szerzemények” kipróbálása, vagy éppen az időjárás szeszélyessége mindig hoz valami váratlant. Így volt ez velünk is, amikor április legvégén Varga Dávid barátommal nekivágtunk a 24 órás küldetésnek. Indulásunk napján még nem is sejtettük, milyen meglepetéseket tartogat az előttünk álló rövid kirándulás.