Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba
Egy hétvége a magyar tengeren
2011. január 29.
Darabos Tamás Zoltán

EGY HÉTVÉGE A MAGYAR TENGEREN

Gyermekkorom első horgászélményei a Balatonhoz kötődnek. A tihanyi félsziget lábánál található céges üdülő kis kikötőjében fogtam meg első snecimet mogyorófa vesszőre kötött zsebpecás szerelékkel. Apró élmény ugyan néhány küsz megfogása, de bennem egy életre felébresztette az ősi halfogó ösztönt. A későbbi évek során rengeteg kisebb-nagyobb kalandban volt részem a magyar tengeren, és a mai napig vágyok vissza a smaragdzöld színben pompázó víz partjára. Fogtunk itt termetes dévéreket, méretes pontyokat, gardákat számtalanul, de babahallal csalizott horgainkra időnként egy-egy kősüllő, fogas süllő, vagy angolna is bejelentkezett. Igazi csodálattal azonban azok az öreg sporik töltöttek el, akik csónakjukkal a nádrengetegben ücsörögve óriási pontyokat ejtettek fogságba, vagy hajnalban a nyílt vízről visszatérve megtermett fogasokból álló csokrot emeltek ki a partra. Szomorkodva gondoltam bele, hogy én sosem fogok belekóstolni ebbe a titokzatos, parti horgászok számára zárt világba.
Az Őrület kezdete
2011. január 25.
Neubrand Antal

AZ ŐRÜLET KEZDETE

Tegyünk egy kis időutazást egészen 1985-ig. Ezen a nyáron Öcsémmel együtt beírattak a szüleink egy egyhetes táborozásra az akkor még csehszlovákiai Modra Harmoniába. Sok gyermekkel együtt vonattal érkeztünk erre a gyönyörű helyre. Az erdő szélén volt a tábor. Hatalmas kerttel rendelkezett, ahol többször gyújtottunk tábortüzet és sütöttünk szalonnát, de rendszeresen voltak számháborúk és bújócskák az erdőben.
Horgászbottal Görögországban
2011. január 09.
Darabos Tamás Zoltán

HORGÁSZBOTTAL GÖRÖGORSZÁGBAN

Borongós, latyakos időnk van. A vizek magasak és zavarosak. Ezen sajnos nem tudunk javítani, de egy kis nyári hangulatot szeretnék varázsolni a következő cikkel.
Horgászat a betonteknőben
2011. január 06.
Darabos Tamás Zoltán

HORGÁSZAT A BETONTEKNŐBEN

A fővárosi Duna szakaszról erősen megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a víz itt túlságosan szennyezett, a part teli van kétes eredetű tárgyakkal, szeméttel. Mások ellenben azt mondják, hogy ez a folyó halban leggazdagabb része. Valahol mindkét véleménynek igazat lehet adni. Tény azonban, hogy mióta a csepeli víztisztító megépült és elapadtak a szennyvízbefolyók a víz tisztasága sokat javult, bár ezzel egyetemben a halak egy része is odébb állt. A fővárosi horgászat semmi máshoz nem hasonlatos. Itt nincsenek zöld fák, bokrok, és nem gyönyörködhetünk az ártéri erdők buja rengetegében. Mégis, mikor a sötétség leereszkedik és felgyúlnak a város fényei, csodálatos látványt nyújt a díszkivilágításban pompázó hidak lába közt hömpölygő folyam. Legutóbbi horgászatom alkalmával ezen, a betonteknőbe szorult folyószakaszon tettem próbára szerencsémet.
Karácsonyi menyusok
2010. december 30.
Kreffly Csaba

KARÁCSONYI MENYUSOK

A Duna folyamatos vízállásának ingadozása miatt, sajnos nem volt lehetőségem a „Folyóvízi kalandok” következő részének elkészítésére, de azért egy évadzáró menyhalazásra még tudtam időt szakítani. Előreláthatólag sajnos valóban az idei év utolsó horgászatán vagyok túl, amit karácsony előtt két nappal sikerült megejteni. A váci szakaszon elbénázott süllő nem hagyott nyugodni. Erre még rájött a horgászok által, oly gyakran érződő vérpezsgés. Mindezek ellenére, mégis spontán bekövetkezett pecának könyvelem el azt a napot, mert eredetileg erre a napra a karácsonyi nagy bevásárlás -amit szerintem egy férfinek sem kell bemutatni :) - volt tervezve. Idén mégsem volt olyan problémás, mint gondoltam. Ebből kifolyólag ara gondoltam, hogy a pár horgásztól kapott információnak -miszerint, eszik a márna a Dunán- utána kell járnom két feederrel. Felvettem a horgászruhámat és a horgászbolt felé vettem az irányt. Csontit és vörösszárnyút vettem, de etetőt nem, így a márnázás kimaradt. Persze páran most biztos hangosan mondják a monitornak, hogy miért nem ólmot raktam a kosár helyett és kész. Nekik üzenném, hogy próbálják meg, de december közepe, vége felé, hiába van jó idő a víz nincs 2 foknál melegebb. Ilyen hideg vízben, etető nélkül borítékolható a betli ténye. Kivéve, ha tudunk egy olyan helyet, ahol van kb. 4-5 méteres vízmélység és tudjuk, hogy oda „állnak” be a halak csapatokba verődve. Ha ez a két tényező hiányzik, nincs annyi kaja a világon, amennyivel oda lehet csalni a halakat.
Folyóvízi nehézkeszegezés
2010. december 24.
Darabos Tamás Zoltán

FOLYÓVÍZI NEHÉZKESZEGEZÉS

Már többször megkaptam azt a kritikát, hogy keszegezős történetet sosem közlök le. Sajnos ez igaz. Tőlem valahogy távol állnak a finomszerelékes módszerek és horgászatra szánt szabadidőmben inkább a nagyhalas taktikákat alkalmazom. Van egy vízterület azonban, ahol a keszegezés új értelmet nyer, ez a víz pedig a Duna. Aki ismeri a módszerét a vad sodrásban történő horgászatnak és vállalja a körülményes etetés kialakítását, az nem ritkán két – három kilós lapátdévéreket, termetes jászokat, harcos márnákat és különleges folyami halak sorát kerítheti horogvégre. Persze a víz ereje miatt itt nem lehet könnyű szereléket használni, hiszen a sodrás tovagörgeti a feeder etetőkosarat, elmossa az etetőanyagot. A dunai horgászat megköveteli az erős felszerelést és a bőséges, agyaggal nehezített etetést. Nevezetnénk ezt a horgászmódszert akár folyami nehézkeszegezésnek is... :o)
A hobbid a szakmánk! Tetejére