November közepére minden meteorológiai oldal egyetértett abban, hogy a hónap utolsó hetével bizony vége az ősznek. Az előrejelzéseket és a naptáramat összevetve arra jutottam, hogy még három napom van, hogy megejtsem az év utolsó horgászatát. Ebből kettő viszont már be volt táblázva! Tehát egyetlen nap jöhetett szóba... Azért reggelente már igencsak elkélt a vastag kabát, és örökkévalóságnak tűntek azok az órák, amíg az erőtlen napsugarak végre szétoszlatták a hajnalban leszálló ködöt. Annak ellenére, hogy foggal körömmel ragaszkodtam az aznapi pecához, nem siettem. Az egész napot rászántam, hogy egy olyan horgászattal zárjam az idényt, ami elegendő tartalékot ad a tél átvészelésére. Végül az időjárás sokunkat megtréfált. Mint később kiderült, bőven lett volna időm még egy és még egy utolsó horgászatra a megenyhült decemberben.

Nagy érdeklődéssel olvastam szeptember közepén az írást a Middy prémium kategóriás matchbotjáról. Tapasztalat híján, a képeket nézegetve jó kis pontyos botnak tűnt. Az angol tervezést ismerve egy olyan pálcát képzeltem el, ami könnyedsége révén fokozott élvezetet nyújt a tavi pontyok fárasztásakor. Annak ellenére, hogy tényleg erre találták ki, ezek a gondolatok az első horgászat alkalmával szertefoszlottak…

Idén már harmadszor készültem horgászni menni, és bizony az előző alkalmak gyenge eredménye után reménykedtem, hogy végre valami normális méretű halat is tudok fogni. Sajnos az első alkalommal csak egy sügért fogtam. Bár ha a másik oldalról közelítem meg akkor jó dolog is lehet, mert ez volt az eddigi legnagyobb sügérem. Pontosan 20 cm. De nem ezért mentem. Másodszorra viszont egy 20 dkg-s keszeg és egy 30 dkg-s kárász került a szákba. Ráadásul úgy, hogy elvileg két nappal ez előtt volt telepítés. Hozzáteszem másnap volt egy verseny, amit 7 kg keszeggel nyertek meg. Na, ez sem egy nagy eredmény.

Már november közepe van, de még mindig csodálatos az idő. Azonnal összerakom, amim van és irány a part. Nemrég vettem egy 5m-es spiccbotot és még ki sem tudtam igazán próbálni. A Dunán fogtunk utoljára vele csalihalat, abból is vagy kettőt. Úgyhogy szinte még haltalan, most talán megtudom milyen. Valószínűleg ez lesz az utolsó békéshalas horgászatom idén, ezért nem lenne rossz zsákmányolni egy kis keszegsereget. Nem vagyok egy finomszerelékes specialista, de egy könnyű úszós szereléket nem volt nehéz összeállítani.

Van nekem egy barátom, aki szerint a horgászat elsődleges szabálya, hogy kipakolásnál mindig a merítőháló legyen az első, összepakolásnál pedig az utolsó. Lehet gyarlóság ez csupán, vagy babona. Nem tudom. No de ha például az egyik kapásjelzőt teszem fel ugyanarra a botra, van halam. Ha meg egy másikat nincs. Miért? Vetődik fel az örökös kérdés.