Ezt a kirándulást, már jó ideje tervezgettük Hoványi Attila barátommal. Sokat voltunk már horgászni egy társaságban, de valahogy, az igazán közös, „egymás mellett ülős, beszélgetős” peca, ez eddig még elmaradt. Attila sokat jár be hozzánk, a szaküzletbe, és ilyenkor, mindig jó híreket hoz, a saját egyesületi vize felől. Adva is volt tehát a terv: ha időnk engedi, irány a Patakpart horgászegyesület kezelésében levő, „újságírók tava”!

Idén május elején második alkalommal ismét megadatott, hogy barátaimmal ellátogassunk a kedvenc vizünkre, az Arizóna Carp Lake-re. Legutóbb március vége táján jártunk itt, azóta keservesen sóvárogtunk nap, mint nap, várva az ismét bekövetkező többnapos túránkat. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy pár nap maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulunk. De szó mi szó, azért akadt némi teendőnk az elszánt kiküldetés előtt.

Ismét egy rohanós vasárnapi peca! Kezd már ebből „elegem” lenni! Mármint abból, hogy ilyenkor, folyton, málhás lóként érkezek, és mindezek tetejébe, már a bepakoláskor azon gondolkodhatok, hogy ezt a sok cuccot, hamarosan, ki is kell majd pakolnom... De jó lenne már egyszer végre, nyugodtan végig horgászni legalább három napot, sóhajtok magam elé, miközben elindulok a tó irányába…

A kemény fagyokat követően a március lassan meghozta a felmelegedést, ami szinte egyik napról a másikra köszöntött be. Mit tehet a horgász, ha a bajszosok szerelmese? Meglátogat egy intenzíven telepített vizet, ahol már jégolvadás után is hemzseg a víz a békés halak jelenlététől. Egy ilyen intenzíven telepített tó Budapest közelében a Bia Carp Lake, újnevén Arizóna Horgásztó. Ez a horgászvíz az elmúlt tél folyamán ismét egy újabb átalakításokon ment át, további bojlisállásokon faházak épültek a kényelem érdekében, valamint bővült a tó halállománya is. Egyszóval a tó teljes karbantartást kapott a 2014. évi horgászszezonra.

Alapos előkészületek után, állandósuló horgásztársammal, Toman Áronnal szálltam autóba, hogy egy számomra, ezidáig még ismeretlen, Budapesttől igen távoli vízen vegyük üldözőbe a pontyokat. Barátom, már többször járt Nagycsepelyen, így az oda úton, folyamatosan ostromoltam a kérdéseimmel. Mivel? Hova? Hogyan? Csak úgy „daráltam” társam felé a mondataim egész sorát. Aztán, ahogy egyre csak fogyasztottuk a kilométereket, úgy fokozódott bennünk a „vadászösztön”. Sporttársam, az utolsó kilométereket, már egészen biztos, hogy „WRC Superally” szintidőn belül teljesítette…

Az alábbi, rövid kis írásban, ifjú horgász barátom, Máté mutatkozik be a "nagyérdeműnek". Mivel Lendvai Mátét személyesen is ismerem, tudom, hogy azokért a "bizonyos" álmokért, mennyi mindent tesz meg. Kitartása, lelkesedése, szűnni nem akaró érdeklődése a halak, a vizek iránt, kifogyhatatlan energiával látja őt el. Bemutatkozó írását, ajánlom tehát, a Zóna-magazin valamennyi olvasójának... /Nagy Róbert/