Ahogy belepetünk a nyár utolsó hónapjába, egyre inkább késztetést éreztem, hogy látogatást tegyek a fővárosi Duna partján márna fogás célzatából. Nem tagadom, az előző évben csupán soványka zsákmánnyal ajándékozott meg a folyó, de bíztam benne, hogy előbb-utóbb újra sikerül partra segítenem néhány termetes folyami harcost, mint azt a helyi erőktől is láttam már számtalanszor az utóbbi időben. Nem egyszer gyönyörű, három kiló fölötti márnákat, több kilós dévéreket húztak partra azok a sporik, akik úgy ismerik környéket, mint a tenyerüket. Az elmúlt esztendőkben igen csak hozzánőttek a szívemhez a márnák. Ezeket a csupa izom, ádázan küzdő vadvízi halakat nem lehet egy napon említeni, a beszórt tápra disznócsordaként betóduló, elhízott tavi pontyokkal. Megfogásukhoz érteni kell a Dunát. Megérezni, hogy a szélsőségesen változó folyami körülmények között, hol számíthatunk előfordulásukra. Úgy döntöttem, hogy az augusztusi hónapot nagyrész a márna horgászatának fogom szentelni, hátha kitárja előttem az öreg folyó féltve őrzött titkait…

Olvasgatva a papír alapú és online horgász 'szaksajtót', azt látjuk, mintha a folyóvízi horgászat újrafelfedezése zajlana. Eddig nem lett volna eszközünk az erősebb sodrású vizek meghorgászásához? Ezen jót mosolyoghatnak a tősgyökeres tiszai, dunai pecások... A feeder bot csak egy választási lehetőség, sőt évek óta találhatunk a márkák kínálatában nagy dobósúlyú rezgőspicces botokat. Egy izgalmasabb lehetőség folyóvízi horgászathoz a külföldön csak 'márnás' botoknak hívott bottípus, ami igazából egy speciálisan átalakított pontyozó (népszerűbb nevén bojlis) bothoz hasonlítható. Ezen kívül 2013-ban már széles választékban visszatérnek a márkák kínálatába a régen megszokott 3 méteres fenekező botok, amelyek szintén a bojlis botok lerövidített verziójaként képzelhetők el. A Horgász-Zónában kifejezetten szeretjük a folyóvízi pecát, érdemesnek találtuk összefoglalni ebben az összeállításban a jelenleg elérhető horgászbot kínálatot ezekben a kategóriákban.

Pontban délután 17.00-kor pattanok be az autómba! Darabos Tomi ötig melózik és a megbeszélt helyen, a Lehel piac sarkán fog várni negyed körül… Őrület van! A múlt héten több mint harminc(!) jó kapást „kapott” a NAGY DUNÁN! Végre kezd jó lenni a víz, jönnek is a hírek: beindultak a nagyobb keszegek és a márnák! Barátom invitálását egy jó kis délutáni-koraesti pecára, egyszerűen nem tudom és nem is akarom visszautasítani. A Duna plaza mellől, a horgász centrumból indulok, és pár perc múlva, Tomival kiegészülve, már a délutáni forgalomban araszolunk a város belseje felé!

Valahogy a nyár sem az igazi már, sóhajtok fel és a hőmérő higanyszálát kémlelem újra. Harmincnyolc és fél fokot mutat. Ez még rendben is van, de a közben rendszeresen kitörő viharok iszonyatos erővel dühöngenek, mintha ezzel jelezné a természet: nincs minden rendben… Koránt sincs! A város izzik, az emberek egykedvűen „vánszorognak” ide-oda, míg a szerencsésebbek valószínűleg vakációjukat töltik valahol, távol a fővárostól. Egy erős kávé után - amitől persze újra hőhullámok öntenek el – de végre már, fokozatosan kiélesedő gondolatok közepette, az M3-as autópályán tempósan haladok hazafelé. Amikor a hatvani lehajtót elhagyom, a rádiót lehalkítom, a múlt heti horgászat élményei jelennek meg a gondolataimban. Hogy is történt…?

Normális ember a tél beálltával visszavonulót fúj és a meleg szoba biztonságos rejtekében rendezgeti, tisztíthatja az év során megkopott felszerelését. Jómagam azon kevesek közé tartozom, akik önsanyargató módon télen sem rettennek vissza a horgászás kihívásától, hiszen a fagyos hónapok is lehetőséget nyújtanak rá, hogy a megfelelő módszerrel megtaláljuk az ilyenkor még táplálkozó folyami ragadozókat. Persze az ilyen vállalkozás néha a józan ész határait súrolja, vagy messze túl mutat azon, hiszen nem ritkán mínusz tíz-tizenöt fokos, csontig hatoló hidegben kell helyt állni a falatnyi sikerhez...

A folyóvízi pontyhorgászat legfontosabb komponense az elhivatottság. Az ismeretlen utáni vágy, a megismerés lehetősége és a kezdetekhez való visszatérés élménye mind közrejátszik a folyóvízi halak iránti elköteleződésnek.
Nézzük mindjárt a feltételrendszert! Ki tudunk e jutni a folyóra? Mennyi időt tudunk ott, a tényleges horgászatra szánni? Rendelkezünk e elegendő elméleti felkészültséggel ezen a területen? Rendelkezésre állnak e az eszközi tényezők a sikeres folyóvízi pontyhorgászathoz? Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell válaszolnia! Ha valóban készen állsz erre, nézzünk pár részletet.